Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

ZALA VÁRMEGYE

háborúig tartott. Mindezt segítette kiemelkedően jó közlekedésföldrajzi helyzete is. Itt az ipari munkásság már 1868-ban létrehozta a munkásegyletet, melynek alakulásakor 202 tagja volt. A város munkássága mindvégig jelentős szerepet játszott az I, világháború előtti magyar munkásmozgalomban. Nagykanizsán kívül jelentősebb városok, illetve városi jellegű települések voltak: a megyeszékhely Zalaegerszeg, Keszthely, Sümeg, Tapolca, Alsólendva és Csáktornya. A megye népessége 1870-ben 333 237 fő. 1910-ben pedig 466 333 fő.

fi A népesség összetételében jelentős volt a nemzetiségek — horvátok, szlovének, németek — aránya is. A legnagyobb nemzetiség, a muraközi horvátság aránya 1870-ben 21,3 százalék, a szlovéneké 3,96 százalék volt." 1900-ban a horvátok aránya 19,4 százalék, a szlovéneké pedig 5,2 százalék volt.

8 Nemcsak Zalára, hanem a szomszéd megyékre is kisugárzó művelődési központként említhetők a 16. században Alsólendva és Kiskomárom, jóhírű iskoláikkal, a 18. század végétől pedig Keszthely, az 1772-ben alapított gimnáziumával és az 1797-ben alapított Georgikonnal. Balatonfüred fénykora a reformkorban kezdődött, a fürdőélethez jelentős szellemi élet is kapcsolódott. Itt nyitották meg 1831-ben a fából épült régi színház helyén a Dunántúl első kőszínházát. Kiemelkedő a megye művelődéstörténetében az 1765-ben alapított nagykanizsai gimnázium szerepe is. Zalaegerszeg elsősorban, mint a haladó nemesi mozgalmak egyik vidéki központja említhető. 6 ZmL. Népszámlálási összesítő 1870. 7 MSTK—42. 96. 1. 8 Zm—Almanach 1911. 138—139. 1.