Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. I. Középkor

aprólékos munkával tudjuk megrajzolni, mint amilyenbe Dávid Katalin és Sós Ágnes kezdett a megye Árpád-kori művészetét feltárandó. „... az elpusztult emlékek nyomait keressük, azt a hajdani gazdagságot, amelyet ma már alig ismerünk." — írta vállalkozásukról Dávid Katalin.

2 Dolgozatom megkísérli egymással összevetni mindazt a kevés, hézagos adatot, ami a magyar irodalomtörténet, zenetörténet, iskolatörténet, néprajz eddigi kutatási eredményeiből Zala megye mai területéhez kapcsolódik. Meggyőződésem, hogy az egyetlen szűkebb területre korlátozott vizsgálódás talán a nagyobb összefüggések igazságának próbája is lehet. Célom mindössze — a vitára is ösztökélő — kritikus számbavétel, ezért nem vállalkozhatom a részletesebb elemzésekre, legfeljebb azok megalapozására, előkészítésére. Л zalai joculatorok A középkori irodalmi-zenei élet egyik igen jelentős emléke él tovább az Igrice falu nevében. Zalaigrice a zalaegerszegi járásban, Pacsa mellett található, alig 300 lakosú kis község. Régóta lakott hely, a Zalavári Apátság 1019-ből datált (hamis) alapító levelében már említik, e szerint a falu tizedét István az Apátság részére rendelte (volna).

3 1251-ben IV. Béla meghagyta Pál országbíró zalai comesnek, hogy a „terram ioculatorum suorum de villa Igrich in Parrochia Zaladiensi" vizsgálja meg, annak biztos határait állapítsa meg. A bejárást Peturka zalai várispán végezte el. Pál országbírónak erről készült jelentése IV. Béla 1255-ös megerősítő levelébe foglalva található: .,.. .accidentes in nostram presenciam ioculatores nostri de villa Igrich in Comitatu Zaladiens i..." 1292-ben III. András Duruszló mesternek ajándékozta ,,

quondam terram ioculatorum nostrum Igrichy uocatum, cum omnibus vtilitatibus." A később kelt egyéb oklevelekből arra lehet következtetni, hogy már 1292 előtt is sor kerülhetett kisebb birtokrészek eladományozására, míg ez évben az egész falu megszűnt királyi birtok lenni.

4 Az eredeti szövegükben idézett részletek egyértelműen bizonyítják, hogy minden esetben a Zala megyei Igriciről van szó (a további részletek a szomszédos falukat, legtöbbször Pacsát is megnevezik), s hogy a faluban lakozó joculatorokat a király sajátjaként emlegette. Hogy a faluban joculatorok laktak, azt néhány személynév is megerősíti. 1271-ben a pacsai nemesek birtokhatárát megállapító oklevélben találjuk a Stephanus filius Fyntur nevet, Istvánét, akinek apját Fintornak hívták. A név önmagában is utalhat a mimus mesterséget (is) folytató személyre, de a kapcsolatot erősíti az is, hogy a Pozsony megyei Igrickarcsa egy részét 1274-ben Fynturkarchaja néven említik.

5 A falu 1273-as egyik határmegjelölésében az „ad terras et metas magistri Chyntolon" kifejezést olvassuk.

6 Zsolnay László nem alaptalanul gondolja, hogy 2

Dávid Katalin: Adatok Zala megye középkori művelődéstörténetéhez. In. Zalai Gyűjtemény. 6. Régészeti tanulmányok. 157. old. "•Füssy Tamás: A Zalavári Apátság története. Bp. 1902. 38. old. ''Pais Dezső: Árpád- és Anjou-kori mulattatóink. Kodály emlékkönyv. Bp. 1953. 95— 110. old. r>

Pais: lm. 105. f,

Pais: lm. 102. •LÍ;