Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. I. Középkor

a Chyntolon név feloldása is témánkhoz tartozik.

7 A szót, illetve nevet a Magyar Nyelv történeti-etimológiai szótára is a csíntalan első előfordulásaként említi. A XIII. századtól, főleg második felétől egyre gyakrabban kerül elő a falu neve, de a század végétől már semmi jele annak, hogy tovább őrizte volna joculator jellegét, s a gyéren előkerülő személynevek sem utalnak az itt lakók korábbi foglalkozására. A joculatorok szerepe, feladata máig is vitatott.

8 Elnevezésük a középkori Európában általánosan használt megjelölése a játékos, mozgással, színjátszással, énekmondással járó, feltehetően zenével kísért előadásnak, illetve a vele foglalkozó embereknek. Anonymus — mint e tekintetben hitelesnek tekinthető kortárs — kizárólag históriás, énekmondó szerepüket említi. (. .. ex falsis fabulis rusticorum vei a garrulo cantu ioculatorum... ut dicunt nostri ioculatores, ... credité garrulis cantibus ioculatorum" stb.) Elsősorban a fenti adatokra és a krónikákban is megőrzött mondai elemekre támaszkodva irodalomtörténetünk a joculatorokban főleg históriásokat, hősi énekek őrzőit és terjesztőit látja. Szabolcsi Bence változónak tartja a szerepüket: a korábbi elsődleges énekmondói feladatukat felváltja a mulattató, a zenész jelleg, később az alakoskodó, kókler szerepkör lesz a jelentősebb.

9 E változást valószínűsíti Pais Dezső véleménye is: ,Abból, hogy a joculator vagy igric a XIV. század második felében és a XV. században hangszeren játszó vagy szűkebb tárgykörű, illetőleg szűkebb eszközkörű mulattató jelölésére használatos, nem következik, hogy korábban, pl. a XIII. században is ezt jelentette."

10 A kutatás két dolgot azonban máig sem tudott megnyugtatóan tisztázni. 1. A joculatorok lakóhelyét Igricinek nevezik már a korai források is. A szó bizonyítottan szláv eredetű, minden szomszédos szláv nyelvben megtalálható, s játékos, zenész, muzsikus, énekmondó jelentést hordoz.

11 Személynévként azonban csak 1446-ban találjuk először, köznévként csak a XV. század elején, a Schlägli Szó jegyzékben, itt már némi negatív jelentéstartalommal (palpominus: igrech). A szó hosszú ideig kizárólag csak helynévi jelentésben fordul elő, de a tíznél több ilyen nevű falu közül csak kettőről tudjuk bizonyosan, hogy bennük joculatorok laktak. Egyik Pozsony, a másik Zala megyében van. Mindez jogosan veti fel: a XIII. század előtt hívták-e a joculatorokat igri7 Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból. Bp. 1977. 280. old. 8 Vö. : Pais: lm. Korompay Bertalan: A joculator-kérdés az Igor-ének és más orosz párhuzamok megvilágításában. Filológiai Közlöny. 1955. 309—332. és 1956. 61—77. old. Falvy Zoltán: Énekmondók a középkori Magyarországon. Filológiai Közlöny. 1961. 86—106. old. Szabolcsi Bence: A középkori magyar énekmondók kérdéséhez. Irodalomtörténet: 1928. 219—236. old. Mindegyikben részletesebb bibliográfia is. 9 Szabolcsi: lm. 230., 234. old. 10 Pais: lm. 58. 11 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.