Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében

tői Zala megye jegyzője, majd a vasiról leköszönve, alispánja. Ezt a hivatalt csak rövid ideig viseli. 1720-ban már kancellári tanácsos és két év múlva, mint királyi biztos ő iktatja be a főispáni adminisztrátori állásába gr. Batthyány Lajost; báróságot kap, majd Somogy megye főispánja. 13 Niczky György szintén Van megyéből származik; a gr. Nádasdy és a gr. Eszterházy családokkal áll szorosabb nexusban. Előbb Somogy megye jegy­zője, de már e minőségben is, 1718-ban, a zalai közgyűlésen a főispánt kép­viseli, s lassan beépítik maguk közé a zalaiak, mert még ugyanabban az év­ben őt küldik ki Bécsbe az udvarhoz, a megye katonai terhei könnyítése érde­kében. 1719-ben alispánná választják, s ezt a tisztét egész 1737-ig viseli. Ö az, aki a neo-acquistica commissióval tárgyal. 1735-től kirányi tanácsos, majd septemvir. 1(í Hogy az ismertetett előkelőségek miféle segítséget nyújthattak, arra né­hány példa: 1718-ban Sigraynak 100 Ft honoráriumot fizetnek ki, mert sikerült a me­gyére kiszabott katonai porciók számát csökkentenie. 1719-ben özv. gr. Batt­hyányné (Lajos alkancellár anyja) és Sigray József közös erőfeszítéssel hárítot­ták el 4 század katonának a megyében való teleltetését. Batthyányné 100 ara­nyat (425 Ft), Sigray pedig 200 Ft honoráriumot kap a hálás megyétől. 1720­ban gr. Althannak köszöni meg a megye, hogy 3 század katonának a megyé­ből való kivonását elősegítette. 1722-ben özv. gr. Althanné a főispán értesítése szerint ,,zelose contribuait" ahhoz, hogy a megyébe a Babocsai ezredet vezé­nyeljék téli szállásra. (Ez valószínűleg azért volt kedvező, mert ismerték a pa­rancsnokot, meg az ezred magyar katonákból állott.) 17 Feltehetően a jó közbenjárások következtében a következő hat éven át nem esik szó a fegyverváltságról. Ekkor nyilván felsőbb utasításra, 1731 vége felé a kancellária jelentkezik, s felszólítja a megye vezetőségét, hogy mivel most már e megye birtokosai is megidézendők a neo-acquistica commissio elé­be, minden helységükről és azok jelenlegi birtokosairól készítsenek pontos, névszerinti kimutatást, és azt a kancelláriára terjesszék fel. A fiskusnak ugyan­is ez idő szerint ezekről nincs megbízható ismerete, szóval nincs alkalmas alap a commissiót helyettesítő királyi tábla előtt a birtokjogok igazolására. A megyei közgyűlés utasítására az alispán annak a Gyöngyössy referensnek ír, akit már a múlt alkalommal is protektorként szerepeltettek, és aki, a neki fi­zetett honorárium miatt, szolgálatra kötelezettnek is érezhette magát. Arra kéri őt, hogy próbáljon módot találni a váltságdíj kifizetése alóli teljes men­tességre, a megye aztán majd a válasznak megfelelően intézkedik. 18 Az alispán levelében foglaltakat nem ismerjük, de nyilván ugyanazokat az érveket sorakoztatja fel a megye érdekében a váltságdíj fizetése alóli fel­15 Vas megyei levéltár kgy. jkv. 1705. VI. 3. 671. o., Kgy. ir. 1713. III. 27. Szám. n. és Kgy. jkv. 1717. IV. 29. 52. o. Kempelen Béla: Magyar nemes családok Bp. 1915. a „Sigray" címszó alatt. 16 Kgy. jkv. 1718. IV. 10. 115. o., 1719. XII. 5. 326. o. Nagy I. i. m. „Niczky" címszó alatt 17 Kgy. jkv. 1718. XI. 11. 161. o., 1719. IV. 17. 233. o., 1720. VII, 28, 416, o, és 1722, XI. 11. 577—578. o. 18 Kgy. jkv. 1731. XII. 7. 163—164. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom