Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Takács Lajos: Törökkori határjárás
mégis biztosan igazolják, hogy a szokás e korban is élt, lényegében a maihoz hasonló formában. Az 1720-as Pest-cinkotai határperben pl. a 85 éves kókai Konc Albert elmondta, hogy a határt a török is „minden esztendőben megh újjította" és ilyenkor „mindenkor Zászlókkal csoportosan ki szoktak menni Pestrül" 3 . Az 1722-ben Ercsiben tartott határperben pedig az egyik idős perkátai lakos arról vallott, hogy „a Török világban Ercsiben lakván, a Törökkel ezen Fatens is zászlósán ki gyüvén..." hányták fel ugyancsak népes gyülekezettől kísérve a határokat 4 . Az 1743-ban Batta és Ercsi közti határperben pedig a 111 éves Rácz Istvántól értesülhettek a megyei megbízottak, hogy a török a két helység határán „egyszer négy Zászlóval az Dombra ki menvén az Battaiak és Ercsiek jelen létekben az nevezett Nagy Dombot határ jelnek designálta", és azt azóta is annak tartották 5 . A praktikus célból készült jegyzőkönyv, ami a fenti határperekhez kapcsolódott, természetesen nem rögzíthette a szokás részleteit, főképpen annak ünnepi vonásait. Annyi azonban bizonyos, hogy a törökök is zászlókkal, azaz a helyi hatalom képviseleti jelével vonultak ki; csapatuk népes létszámú volt és abban mind a két érdekelt falu képviselői helyet kaphattak. S ami a legfontosabb, mindezek a határjárások tavasszal, húsvét táján, vagy Szent György napkor történtek, hasonlóan a hazai vagy más európai határjárásokhoz. Csak az nem állapítható meg pontosan, hogy a törökök a helyi szokásokat itt vették-e át, vagy már maguk is ismertek hasonlókat. Valószínűnek tartjuk, hogy már ideérkezésükkor is ismerhettek hasonló szokást, és e tény nagyban megkönnyítette az itt élő hagyományokba való bekapcsolódásukat és azok további fenntartását. LAJOS TAKÁCS FLURGANG AUS DEN TÜRKENZEITEN Der Flurgang von Zalaegerszeg, welcher bis zu den letzten Jahren herkömmlich war, bestand daraus, dass am Karsamstag Abend, die Wirte und die Burschen bewaffnet von der Pfarrkirche die Hauptstrasse der Stadt entlangzogen, die Nacht in den Weinbergen verbrachten, dort herumschössen und nur morgens heimkehrten. Diesen Brauch leitet die Tradition an die Zeit der Türkenkriege zurück, aber in der Wirklichkeit müsste dieser älteren Herkunft sein, und hing mit dem in zahlreichen Städten üblichen Brauch zusammen, wonach im Frühjahr eines jeden Jahres die Grenze der Stadt entlanggegangen wurde, die Grenz-Markierungen erneut und den Jungen gezeigt wurden. Der Brauch blieb auch während der türkischer Leitung, mit ähnlicher Feierlichkeit, Fahnen und Singen, :i Pest Megyei Levéltár (=PML), Process, term. 1720:2. 4 OL, Batthány es. lt. 50(30) 5 OL, Batthány es. lt. 50(30)
