Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében
vette észre, hogy az udvari kamara szívesen látná, ha megegyezés jönne létre a fiscussal; ennek a lebonyolítási módja pedig az, hogy az udvari kamara beszerzi a fiscus véleményét, s azt közli a magyar kamarával; mivel azonban a királyi kincstár eddig nem nyilatkozott, még várakozni kell. Ő maga ezután is figyeli az események fejlődését, de Rimanóczy ágensnek fizessenek ki 50 forintot már az eddigi szolgálataiért is, de mert az továbbra is szemmel tartja az ügyet és sürgeti az alku tető alá hozását. Az alispánnak ez alkalommal 30 napra fizettek ki napidíjat. Ebből is meg lehet ítélni, hogy mennyi utánjárásba, s időbe került a központi hatóságokkal való tárgyalás. 23 Ujabb félév telik el, amikor az alispán, aki egyéb ügyek intézése céljából újra Bécsben tartózkodik, jelenti a megyének, hogy a fiscus véleménye már megérkezett a magyar kamarához, mozgósítani kell tehát a pozsonyi és bécsi ágenseket, hogy most már sürgessék az egyezség megkötését és a megyét informálják. 24 Amikor az 1733. év végén megint csak Bécsbe küldik az alispánt és a megyei jegyzőt, hogy a főispánnak boldog új év kívánása mellett átnyújtsák az ekkor szokásos honoráriumot, ismét figyelmükbe ajánlják a neo-acquitsticum ügyét, de ezzel kapcsolatban a Szapáry javak prefectusa és a Széchenyiek provisora ismételten fenntartja a váltságdíj fizetésére vonatkozó tiltakozását. A főispán ekkor már a közben nagykorúságát elért gr. Althan Mihály János. 25 Forrásainkban semmi nyoma annak, hogy az elkövetkező másfél évben történnék valami is a kamarával kötendő egyezséget illetően, s ez azért csodálatos, mei*t egy darabig ugyan a megye húzta-halasztotta annak elintézését, de kb. 1732 óta kifejezetten sürgeti az illetékes fórumokat az alku megkötésére. Végre az 1735. június 24-iki közgyűlésen ismertethették^gr. Erdődy Györgynak, a magyar kamara elnökének rendeletét, amelyben e hó 28-ra Pozsonyba kéri a megye küldötteit, az egyezkedésre a birtokok és a birtokosok kimutatásával és a netalán már egyénileg kifizetett fegyverváltságról szóló nyugtákkal felszerelve. A közgyűlés Inkey János volt alispán táblabírót, királyi tanácsost és a megyei jegyzőt: Nagy Györgyöt küldi fel Pozsonyba a tárgyalásra, megfelelő instrukcióval is ellátva őket. Ennek első részében a már ismert előadás szerepel (Kanizsán kívül itt sohasem volt a török úr, a megyehatóság mindig működött, s állandóan védelmezték a szomszédos megyéket, sőt a Stájer hercegséget és Horvátországot is, tehát az 1715. 10. tc. alkalmazásának itt nincs helye). Aztán hivatkoznak arra, hogy a neo-acquistica commissio létesítése óta soha ez ügyben a megyét meg nem idézték, s a jus armorumot soha tőle nem követelték és pedig azért, mert néhai Lipót császár a védelmükben felemlített indokaikat kegyesen tekintetbe vette. Végül megint csak azzal a lemondó kijelentéssel zárják az instrukció szövegét, hogy ha fizetni kell, méltányos összeget állapítsanak meg, hiszen sok uradalom nem vállalja a váltságdíj kifizetésének terhét. A követek küldésére, illetve a nekik adott utasításra nézve a belatmczi uradalom nevében Niczky Imre inspector bejelenti, hogy neki még 2:i Kgy. jkv. 1733. I. 21. 558—560. és 597. o. -'Kgy. jkv. 1733. VI. 13. 190. o. 25 Kgy. jkv. 1733. XII. 6. 99. o.
