Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében
felhatalmazást kell kérni urától, gr. Csáky generálistól ahhoz, hogy az utasításba beleegyezzék. Három kisebb birtokos is ellentmond az egyezség megkötésének, bízva alapvető jogaik érvényében.' Azt pedig a megye egyeteme nem vállalja, hogy a kamarai elnök kívánságához képest teljes összeírást adjon a birtokokról és birtokosaikról, pusztán a városok és falvak nevét hajlandó közölni. 26 Bár a június 28-ra kitűzött tárgyalást a kamara elnökének későbbi időre kellett halasztani, mert a királyi ügyigazgató nem tudott megjelenni, végül mégis csak összeültek a pozsonyi tárgyalásra, mert a szeptember 14-iki közgyűlésen már a követek ismertetik az eddig végzett munkájuk eredményét. Eszerint a váltságdíj fizetése alól nem sikerült felmentést kieszközölni. A kamara azonban hajlandó egyezségre lépni és a megyén a sor, hogy ajánljon fel bizonyos összeget, s azt a magyar kamara elnökével tudassa. A közgyűlésben ezen sokáig tartó vita keletkezett; a hosszas tárgyalásból kiderült, hogy némely földesurak nem hajlandók alkuba bocsátkozni. Erre azt határozzák, hogy írnak a főispánnak, özv. gr. Althannénak, özv. gr. Szapárynénak, valamint gr. Széchényi Zsigmond és gr. Batthyány Ádám uraknak, nyilatkozzanak, hajlandók-e, s mekkora részét viselni a neo-acquisticai tehernek. A főispánt inkább csak közbenjárásra kérik, de a többiektől a tehervállalásra nézve kérnek nyilatkozatot. 2 ' A főispán és édesanyja, özv. gr. Althanné válaszlevelét nem ismerjük, azt valószínűen a megye is sejthette, hogy ők a muraközi uradalmuk utáni fizetési kötelezettségtől mentesülnek, hiszen a neo-acquistica commissio eljárásában az volt a gyakorlat, hogy az 1715. év utáni birtokadományok nem kerülnek váltságdíj-fizetés kötelezettsége alá. Gr. Széchényi Zsigmond és özv. gr. Szapáryné különbözőképpen, de igen tanulságosan reflektáltak a megye felszólítására. Gr. Széchényi Zsigmond úgy véli, hogy ő az egész birtokát annak idején a kincstár szavatosságával szerezte, s tehát az ahhoz való joga a közigazságban gyökerezik, következésképpen ebbe az alkuba nem bocsátkozhatik, azzal sem magának, sem örököseinek nem praejudikálhat. Özv. gr. Szapáry Miklósné magyar nyelvű válaszából szó szerint idézzük: ,,Az alkunak igen is jó akarója lenni kívánok; úgy mindazonáltal, hogy mivel én helyes és igazságos, s ugyanazért is akárhol sérelem nélkül megmaradandó jószágaimra nézve a neo-acquistica commissiotul semmit sem tartok és ellenben penig jól tudom, hogy mind az eránt, mind penig az jus armorumért leendő alku egyben fog kapcsoltatni; azért amennyi abbul öszvességében jószágaimra proportio szerént esnék, egyedül csak ne talántán lehető jus armorumok eltávoztatásáért, annak felére és nem többre magamat ajánlom, de azt is oly értelemben értvén, hogy az által sem egyben, sem másban a legkisebben is jussaimnak egy általában ne praejudicaltassék." 28 Eszerint a grófnő, akinek a jogi képviselője Tassy Ferenc, egyúttal a megye ügyésze is, élesen különválasztja a jus neo-acquisticit a jus armorumtól; Az 2ti Kgy. jkv. 1735. VI. 24. 560—570. o. 27 Kgy. jkv. 1735. IX. 14. 626—631. o. 2 *Kgy. jkv. 1735. XI. 7. 680—683. o.
