Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében
Említésre méltó, mintha már eleve számolnának azzal, hogy a nagybirtokosok nem vesznek majd részt a teher vállalásában. Pár hét múlva, még ugyanabban a hónapban, magának a főispáni adminisztrátornak elnöklete alatt megtartják a már előre bejelentett közgyűlést. Ezen hosszas tanácskozás után megállapítják, hogy a fegyver váltság kifizetése kikerülhetetlennek látszik, (az uralkodóhoz küldött kérelem hatásában már nem is igen bízhattak), s ezért jobbnak látják, ha a kamarával egyezségre lépnek. Niczky György alispánt-és Nagy György jegyzőt kiküldik Bécsbe az egyezkedés véghezvitelére azzal az utasítással, hogy a kialkudott összegről tegyenek jelentést, mert ennek mértékét a megyének jóvá kell hagynia. Bár a jegyzőkönyv szövege szerint ezt a határozatot egyhangúan alkották, a hg. Eszterházy alsólendvai és csobánczi uradalma nevében, Miskey Dániel és Cseh Antal kijelentik, hogy nekik nincs felhatalmazásuk az alkuba bocsátkozásra. Három másik uradalom; a gr. Széchenyi Zsigmondé, a gr. Szapáry Miklósé és a belatinczi (gr. Csákyé) nevében meg egyenesen ellentmondanak a képviselőik az egyezségnek. — E tiltakozásra a gyűlés úgy rendelkezik, hogy az említett uraknak külön felvilágosítást kell adni azokról az okokról, amelyek a megyét az egyezségre kényszerítik. 21 Most már a megyén belül merül fel akadálya a békés megegyezésnek, s ezeknek a nagy uraknak az ellenkezését elhárítandó, megint csak a főispáni adminisztrátort kérik fel közbenjárásra. Az ő segítsége most is hathatósnak bizonyult, mert mint 1732. okt. 16-i levelében írja, a magyar kamara elnöke, gr. Erdődy György (aki különben a kiskorú Eszterházyak gyámja), mindenben egyet kíván érteni a megyével, (szóval az alsólendvai és csobánczi uradalom nevében hajlandó az egyezkedésre), s reméli, a főispán, hogy gr. Széchényi sem kíván gátlást tenni a dologban. Üjra azt ajánlja, hogy egy rövid, de pontosan megfogalmazott, s megindokolt kérelemben megint könyörögjenek a teljes mentességért, s ha ez, mint várható, nem is következik be, az alól kapjanak felmentést, hogy a királyi tábla előtt kelljen nagy költséggel és fáradsággal egyénenként megjelenniök, s akkor a megye hajlandó az uralkodó kegyes ítélete szerinti méltányos összeg kifizetésére szerény anyagi erejéhez képest. Minthogy pedig közben Veszprém megye is jelentkezett és a neo-acquisticumot illetően közös állásfoglalásra szólította fel Zalát, a főispán ezt az összefogást is helyesnek tartja, csak azt kéri, hogy mindegyik megye külön-külön kérvényben tárja fel a maga speciális okait, a kamara mindenesetre hajlamos az egyezkedésre. Még ugyanezen a gyűlésen meg is szövegezik a főispán által javasolt kérelmüket, aminek a tartalma azonos az 1732. június 4-én felterjesztett folyamodványéval, azzal a hozzáadással, hogy ha már fizetni kell, ne egyénileg bírálják el a birtokosok ügyét, hanem a birtokosok egyeteme nevében állapítsák meg a váltságdíj összegét. 22 Az ez év június 25-iki közgyűlésből kiküldött alispán csak egy jó félév elteltével tesz jelentést a megye gyülekezete előtt. Elmondja, hogy utasításához képest tárgyalt a különféle dicasteriumok elnökeivel és tanácsosaival, s úgy 21 Kgy. jkv. 1732. VI. 25. 430—431. o. 22 Kgy. jkv. 1732. X. 20. 534—537. o.
