Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)

A hetési nyelvjárás

táj, egyben a néprajzi Hetes területének a Balassa-féle (egyébként, a továbbiakból kitűnően meglepően jó!) nyelvjárási határokat. Bellosics „tágabb" Hetese „Egybeesik a Balassától megállapított nyelvjárási határral."

79 A hetési nyelvjárás alapos tudományos kutatása azonban csak évtizedekkel később, az 1950-es években vette kezdetét, előbb Végh, majd ezt a csatlakozó jugoszláviai magyar községekben kiegészítő Penavin nyelvatlasz munkálataival.

80 Eltérően az elődöktől, ők — helyesen — a nyelvjárás részletes elemzésére, az egyes nyelvi jelenségek kartografikus ábrázolására nagyobb súlyt fektettek, mint a nyelvjárás határainak a megrajzolására. A Hetes szó etimológiájával egyikük sem foglalkozik. A nyelvjárásainkat tudományosan rendszerező legújabb mű a nyugati (dunántúli) nyelvjárások?

1 közé sorolja — többek között — a hetési nyelvjárástípust is, melyről Imre öszefoglalóan így ír: „Területe: a régi Zala m. dny.-i része. — Igen sok közös vonást mutat az őrségi és a zalai nyelvjárástípussal. Az előbbitől elsősorban viszonylag erős ózése (általános hangsúlytalan ö-zés, illeszkedéses hangsúlyos ő'-zés) különbözteti meg. — A nyíltabb e már nem jelentkezik, viszont változatként nem ritka az e. — A birt. szóragozásban általánosak a fajik, kertyik típusú alakok; az északibb részeken a kezë forma mellett ritkábban még a fülö típus is él, délen azonban már csak keze, füle. — A ,,-hoz, -hez, -höz" rag megoldása: ,,-ho, -hö."

82 Imre fentieket két kutatópont — a hazai hetési Bödeháza és a jugoszláviai, Hetesen messze kívüli, a Mura melletti Kót—nyelvjárása, atlasz-anyaga alapján közli. Álláspontja tehát — Balassához é* Bellosicshoz hasonlóan — az, hogy a „hetési" nyelvjárástípus a történeti-tudati Hetes Kebele és Lendva folyóvizek közötti területét déli irányban átlépve, a Muráig elterülő magyar községeket is magában foglalja. Ezen nagyobb területen belül — miként utal is rá — kisebb különbségek vannak a hetési és a muravidéki községek nyelvjárása között, ezek azonban nem olyan jellegűek, hogy megbontanák a „hetési" nyelvjárástípus egységét. Imre alapvető megállapítását, tömör összefoglalását kis mértékben kiegészítem a (csak a) hazai Hetes és tágabb környéke nyelvjárását részletesen elemző Végh néhány megállapításával, főként a hetési és a vele „szomszédos" őrségi és göcseji nyelvjárás kapcsolatával és (a hazai) Hetes nyelvjárásának térképes ábrázolásával. Végh e szempontból lényeges megállapításai az alábbiak: A nyugati nyelvjárás területen belül egyrészt az őrségi, hetési és dél-göcseji, másrészt főként az észak-göcseji nyelvjárások között a fő különbség az -ó, -ő megterhelésében, vagyis abban mutatkozik, hogy a szóvégi köznyelvi -ó, -ő hang helyén milyen más hang szerepel. Észak-Göcsejben diftongus (-uó, -üő), míg az említett többi nyelvjárásban -ti, -ü. Szövegben és térképén egyaránt számításba veszi a jelenségek és nyelvjárási határok egymásba fonódását és az átmeneti területeket. A hetési nyelvjárás vidékünk legarchaikusabb nyelvjárása és főként abban külön70 Bellosics 1897, 88.; 1903; 273. m Végh 1954, 1959.; Penavin 1966. 81 Imre 1971, 371. 82 Imre 1971, 337. — A kétféle e speciális betűtípusával nem rendelkezünk. — Nyomda.