Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)

Dobronak és Alsólendva szerepe a lendvavidéki etnikai csoport kialakulásában

Végül a lendvavidéki magyar népi kultúra integrációjának jelentős tényezője volt az azonos plébániához való tartozás. Az alsólendvai plébániához, az „alsó farához" tartozott a város körüli összes magyar falu (és a szlovén Hotica is), ide értve az Alsólendvához közel fekvő hetési Hidvéget és a Bánutát is. Pince és Űjfalu népe már nem ide, hanem a szentmiklósi templomba járt. A plébániai hovatartozás több szempontból is lényeges. A házassági kapcsolatok döntő mértékben plébániai kereteken belül jöttek létre.

105 A népi tudatot is befolyásolja a plébániai illetékesség. Hetes kiterjedését, falvait nem egy adatközlőm a plébániai hovatartozás szerint határozta meg. A hetési, de az évszázadok óta az alsólendvai plébániához tartozó Hidvégen és Bánután 1974. évi gyűjtésem során ingadozást tapasztaltam a tekintetben — éppen az egyházi hovatartozás miatt —, hogy községük hetési-e, avagy sem. Amikor azonban a nép széles körben megkülönbözteti az alsó és felső farát (plébániát), alsó és felső vidéket, ezzel azt is kifejezésre juttatja, hogy az Alsólendva alatti és feletti vidéket ugyanazon terület: egy egység részeinek érzi! Alsólendván ugyanúgy, mint Dobronakon, vasárnaponként a plébániatemplomba jártak istentiszteletre. (Más templom a 13—14 településből álló plébánia területén nincs. Egykor halottaikat is ide temették.) Itt látták és utánozták egymás ünnepi viseletét, beszélgetéseik során pedig nyelvjárásuk csiszolódott össze. Tekintettel arra, hogy ez a kapcsolat rendszeres és huzamos (több évszázadon át tartó) volt, rendkívül lényeges — szintén Alsólendvához kapcsolódó — integrációs tényező a lendvavidéki egységes népi kultúra kialakulásában. Számos adatközlőm helyesen látja ezt az azonos népviselettel kapcsolatban. Hangsúlyozzák, hogy a lendvai templomban látták, eltanulták, és utánozták a szép, „divatos" ünnepi viseletet. Pince már „más fára volt, (így ott) más volt a viselet"\

m Az egyházigazgatási (plébániai) hovatartozásnak kétségkívül nagy szerepe volt a népi tudatban, a házassági kapcsolatokban, és az etnikus sajátosságok integrálódásában. Döntő szerepe azonban nem lehetett. A két plébánia falvainak népe egymással nem, csak plébániájukon belül házasodott. Ennek ellenére etnikus sajátosságaik lényegében azonosak. Ha két plébánia egyúttal két külön kultúrát is jelent, úgy Dobronak és Alsólendva vidékének alapvetően különböznie kellene nyelvjárásban és néprajzi sajátosságokban. Ez azonban nincs így, a Lendvavidék etnikus sajátosságaiban azonos. Ez azt jelenti, hogy a differenciáló (a maguk körében integráló) egyházigazgatási—plébániai tényezőknél nagyobb integráló erők érvényesültek a Lendvavidéken. l,ib ZmL., házassági anyakönyvek másodpéldányai, Alsólendva és Dobronak. Átnéztem Alsólendvánál az 1828—1838 közötti összes (11) évet, Dobronaknál pedig az 1828—1894 közötti időszakból 42 évet, valamint 1941-et. Mindkét településnél azonos a helyzet: a házasulok 75—80%-a saját plébániáján belül, és csak 20—25%-a azon kívül házasodott. A másik plébániabeliekkel való házasságkötés 4% alatt van, tehát gyakorlatilag nulla. A két plébánia népe házassági kapcsolatot a XIX. században szinte nem tartott (nyilván korábban sem), így a kulturális hasonlóságnak más oka kell, hogy legyen. — Közös eredettudat — a plébániai endogámia ellenére — sem a plébániákon belül, sem csak Hetesben, sem az egész Lendvavidéken nincs. m Gyertyános és Kapca, illetve Pince (1974).