Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
Dobronak és Alsólendva szerepe a lendvavidéki etnikai csoport kialakulásában
Ugyanezt mondhatjuk a Lendvavidéken belüli kisebb tájneves területi egységről. Hetesről is. Kétségtelen, hogy itt hatottak bizonyos sajátos helyi történeti erők (eltérő tájnév, huzamosan fennálló bírósági szervezet), de ezeknél nagyobb erők hatottak itt is. Hetes a számos egykori bíróságnak csupán egyike, az eltérő tájnév nem az eltérő etnikum következménye. A kb. 25 lendvavidéki falunál kisebb helyi eltérések természetesen adódnak, a nyelvjárásban és a néprajzban is (pl. a hetési bocskorviselet hosszabb fennmaradása, a Dobronak körüli időszaki fazekasság, stb.), ez azonban nem bontja meg az egész terület alapvető egységét. Hetesnek önálló népi kultúrája nincs, az a lendvavidéki népi kultúra szerves része. Mindez azt bizonyítja, hogy Hetesben is — hasonlóan a Lendvavidék egészéhez — a helyi differenciáló tényezőknél (pl. Dobronak) lényegesen nagyobb integráló erők érvényesülnek. A lendvavidéki zárt földrajzi egység társadalmilag azonos népe — sok más néprajzi csoportunkhoz hasonlóan — differenciálódott a magyarságon belül. A differenciálódáshoz egyúttal jelentős integráló tényezők is járultak: az itt is ható azonos földrajzi, társadalmi, nemzetiségi viszonyokon kívül főként a táj középpontjában fekvő „hírős város" : Alsólendva, 107 mely vonzáskörzetében több évszázadon át, és sokirányúan hatott. E hatások részben közvetlenül (vásárok, piac, plébánia, szőlőhegy), részben közvetve (kisipar), egyrészt a város körüli falvakból, másrészt a városhoz igazodó Dobronakról — mindkét esetben végső soron Alsólendváról — érték az egész Lendvavidéket. Így bár Alsólendva maga etnikailag jellegtelen, azonban városias voltánál fogva erős és huzamos hatást gyakorolt környékére. 108 Ezzel nagymértékben hozzájárult az itteni etnikus sajátosságok kialakulásához. A szomszédos (horvát és szlovén) népi hatások is elsősorban ezen a zárt vidéken érvényesültek. Mindezen differenciáló és integráló tényezők együttes és huzamos kölcsönhatása folytán alakult ki a Hetest is magában foglaló Lendvavidék, az itteni sajátos népi kultúra, a lendvavidéki magyar etnikai (néprajzi és nyelvjárási) csoport. m> 1UV Szombatfa, 1975. — Másutt ezt így fejezik ki: „Minden Lendván volt!" (Gyertyános, 1974.) A Kebelétől keletre fekvő (Rédics körüli) vidék már inkább Lenti vonzáskörzetéhez tartozott. m Szőke 1974., 11.: „Alsólendva mindenképpen a vidék központjának tekinthető. Földrajzi helyzeténél is eléggé, de legfőképpen azáltal, hogy egy tucatnyinál több község járt templomába, s a mise előtti és utáni találkozás az egyöntetűséget munkálta. A járási hivatalok, a járásbíróság, a kereskedelem, a heti és országos vásárok ugyancsak Lendvára hozták a környező vidék népét, s ez nem maradhatott egységesítő hatás nélkül." Ui ' J Utalok a bevezetésben tárgyalt feladat meghatározásra. — Munkám jegyzeteiben csak azokra a művekre hivatkozom, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak témáimmal. Szükségesnek tartom, hogy itt összefoglalóan utaljak azokra a részben módszertani jellegű főbb művekre, melyek felfogásomat nagyban alakították. Ezek: Bulla Béla hazánk tájairól és természeti földrajzáról szóló művei; Csapody Csaba dolgozata az Esterházyak XVIII. századi gazdálkodásáról; analógiaként (hasonló táj) Andrásfalvy Bertalan munkája a Sárköz szabályozás előtti gazdálkodásáról; a Bankó Imre szerkesztette kötet a Sárrét hagyományos életmódjáról. A település témaköréből: Szabó István műve a falurendszer kialakulásáról, Maksay Ferencé pedig falvaink középkori településrendjéről. Az építkezésnél Tóth János vidékünk népi építkezésével foglalkozó többi műve (ide értve a két jugoszláviai vonatkozásút) is, valamint Mauc.ec, M. dolgozata (Etn. Pomurja I.) a muramelléki
