Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)

Eredmények, problémák, feladatok

század derekán történhetett meg, egyidejűleg egy a későbbi Hetes területén lezajlott nagyobb arányú telepítéssel. Addig ezen a vidéken csak kevés magyar, és némileg több szláv nevű (ilyen őslakosságra valló) település volt. Az itt gyakori „-háza" névvégződésű magyar települések XIV. századiak. 1380 körül zömük még puszta. Ezek később lettek falvak. Az önálló hetési bíróság — mely 150.9-től szerepel — csak a terület sűrűbb benépesülésével, a XV. század második felében jöhetett létre. Az 1509—1859 közötti 350 éves időszakból számos irat említi a tájnevet, és az itteni bíróságba tartozott településeket. Hetes területe az uradalom gazdasági igényei szerint alakult. A XVI. század első felében még 10—12 településből (5 falu és 5—7 puszta) állott. A török hódoltság korában a népesség csökkent, ezért több bíróságot is összevontak. A hetési bíróságba 1576 körül olvadt be a radamosi bíróság. További egyesítések a XVII. század első felében történtek. Az így felduzzadt Hetes 1690-ben 21 településből (10 falu és 11 puszta) állott. A törökök kiűzése után a lakosság növekedett, így az átmenetileg Heteshez csatolt települések kiváltak belőle. 1710-ben már csak 15 települést (11 falu és 4 puszta) soroltak Heteshez. Ez nem is változott a század derekáig, amikor új szervezeti forma: ispánság alakult ki, de a hetési bíróságot még 1802-ben is említik. A több évszázadon át működő szervezeti egység — főként annak XVIII. századi formája — a helyi nép Hetés-tudatát meghatározta. A tágabb vidék 20 hazai és jugoszláviai községében végzett néprajzi adatgyűjtésem szerint a népi tudat nagyon egységes abban, hogy mely falvak hetésiek. Eszerint Hetes 11 faluból (és 3 pusztából) áll, a Lendva és a Kebele patakok között. A nép által ma hetésinek tartott települések megegyeznek a 1710. évi összeírásban említettekkel. A történeti Hetes, és a mai népi tudatban Hetesként ismert terület tehát azonos.

2 A tájnév korai eredete, a tájegység folyamatos alakulása, és a régi területi egység máig élő emléke lényeges kérdések etnikumunk vizsgálatában. A történeti alakulás főbb vonalát tisztázó eredmények szinte megkövetelik, hogy kutatásunkat immár etnikai, történeti néprajzi téren folytassuk. Hetes nemcsak tájnév és történeti fogalom, hanem népe a magyarság egyik színes, sajátos etnikai (főként nyelvjárási és néprajzi) csoportja is. Felmerül a kérdés: a hetésiekre jellemző etnikus sajátosságok elterjedése miként kapcsolódik a történeti-tudati Hetes területéhez? A hetési népi kultúra elterjedése lényegében egybeesik-e ezzel a területtel, avagy lényegesen eltér-e attól, és bármelyik esetben mi ennek az oka? Hetes két kiváló korai néprajzi kutatója: Bellosics Bálint és Gönczi Ferenc alapvetően eltérő területet jelöl meg Hetesként. Csupán a községek egy része egyezik náluk, mivel Gönczi északkeleti, Bellosics pedig déli irányban terjeszti ki a történeti-tudati Hetes területét. Eltérő felfogásukat, ennek okait elemeznünk, és ami ennek velejárója, esetenként kritizálnunk is kell. Elismeréssel tekintek Gönczi, Bellosics, és mindazon korábbi kutatók munkásságára, akik értékes néprajzi (és népnyelvi) anyagot gyűjtöttek, és tettek - Minderről részletesen (táblázatokkal és térképekkel) : Szenlmihályí é. n. á