Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)

Eredmények, problémák, feladatok

közzé Hetes népi kultúrájáról. Ezzel lehetővé tették feldolgozó munkánkat is, hiszen az általuk még vizsgálható és jól leírt anyag azóta — a népélet gyökeres átalakulása miatt — jórészt már teljesen eltűnt. Az elméleti téren való esetenkénti tévedésük (például Hetes kiterjedése) kisebb jelentőségű és korrigálható. A kritika inkább az utódok felfogását, mintsem az elődök úttörő munkáját illetheti. Űj, a korábbi eredményeket továbbvívő kutatások hiányában néprajzi csoportjaink vizsgálata — kevés kivétellel — a századfordulói szinten rekedt meg. Elődeink kezdeti eredményeit semmiképpen sem szabad úgy értékelnünk, hogy számunkra e téren már nincs új kutatási feladat.

3 Ellenkezőleg: minél több etnikai csoportunknál alapos, sokoldalú, új anyagot feltáró részletkutatásokra van szükség. A sajátos etnikai kép és a történeti alakulás folyamata nyilván sehol sem azonos, de az is feltehető, hogy a főbb vonásokban bizonyos típusok fognak kirajzolódni, melyek új elméleti eredmények megállapítását teszik majd lehetővé. Mindezek előfeltétele azonban a kellő számú részletkutatás. A néprajzi csoportjaink és közvetve magyar népünk jobb megismerését szolgáló etnikai kutatások tehát egyrészt nagyjelentőségűek, másrészt azonban távolról sem könnyűek, probléma mentesek. Ez az alábbiakból is kitűnik. Utalni kívánok felfogásomra is. hiszen ez részben az eredményeket is meghatározza, és azok kritikai értékelését elősegíti. Etnikai csoportjaink alakulásmenele különböző — általában hosszabb — időszakot ölel fel. Ez alatt kultúrájuk — régebben lassabban, de — folyamatosan változott. Kevés kivételtől eltekintve csoportjaink néprajzi jellegének csak az újabb alakulásáról vannak többé-kevésbé részletesebb adataink, míg a korábbi, a mára is kiható folyamat általában ismeretlen. Hetest a XVI. század elejétől említik, de a szakirodalomban csak 1860-tól (!) szerepel a tájnév. 1879-től ismerünk — eleinte vázlatos — leírásokat a környék népi kultúrájáról; kifejezetten Hetesről pedig c.-'.ak 1891-től, Bellosics munkássága kezdetétől. 1914, Gönczi nagy monográfiája után pedig évtizedekre megszűnt Hetes széleskörű néprajzi vizsgálata. A nyelvjáráskutatás — gyér előzmények után — csak az 1950-es évektől ér itt el kiemelkedő eredményt. Az etnikai vizsgálatok körébe tartozó egyéb kutatások vagy hiányosak (földrajz, történet, embertan), vagy teljesen hiányoznak (régészet). A népi kultúra feudalizmus-kori alakulásáról tehát jóformán semmi adatunk sincs. És amit vagy 100 éves távlatban látunk, az is hiányos. Minden ,.korai" adat hasznos, de ezekből a leírásokból gyakran nem kapunk választ lényegi kérdésekre. A régi népélet gyakorlatban már megszűnt. Az egykori anyagi kultúrának a terepen ma már csak szórványos emlékeit találjuk meg. A múzeumok tárgyi gyűjteménye általában hiányos, mindenképpen egyenetlen. A kutatáshoz nélkülözhetetlen régi sajátosságokat elsősorban a nyelvjárás, a néprajzban pedig az öregek emlékezete őrzi, egyre csökkenő mértékben. Ezt a rohamosan eltűnő régi hetési népi kultúrát sem tudtam oly mértékben tanulmányozni, miként az szükséges lett volna. A viselet, a szőttes, stb. elemző vizsgálata egyrészt speciális kutatási területemen kívül esik, másrészt ;i Barabás 1968, 16. k. erre élesen rávilágított. Megállapításaival teljes mértékben egyetértek. S