Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
Szövés, hímzés, viselet, és elterjedése
északnyugatra eső Őrség-melléki, szlovéniai magyar falvak szőttesei (törülközői) ugyancsak mások: más mintájúak, és keskeny, kevés sávval díszítettek. 113 Ezzel szemben nincs táji különbség a hazai Hetes, és a tőle délre, a Muráig nyúló magyar falvak szőttesművészete (hímes törülközői) között. Korén közlése szerint ez a fajta hímes szövés (2. kép) a szlovéniai Muramellék alábbi magyar falvaira jellemző: Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos, Bánuta, Hidvég, Hosszúfalu, Kapca, Gyertyános, Alsó- és Felsőlakos, Petesháza, Csente, Völgyifalu, Pince. 114 A Korentől jelzett terület — benne hat hetési, és tíz tőle délre eső faluval — szorosan tapad a hazai hetési falvak öt faluból álló tömbjéhez. Kutatásom szerint e nagy területen kívül (pl. attól keletre) már nem élt a sajátosan hetési jellegű szövés (az ilyen hosszútörülköző, stb.). Adatközlőim széles körben hetési, illetve lendvavidéki néprajzi sajátosságnak tartják a nagyarányú hímes szövést. Megállapítható, hogy a „hetési" szövés etnikus specifikum, azonban elterjedési köre a történeti—tudati Hetesnél lényegesen nagyobb, mivel (főként) déli irányban kiterjed, és magába foglalja a muravidéki magyar falvakat is. E néprajzi sajátosság elterjedési területe azonos a „hetési" nyelvjáráséval. Eredetét illetően — a kutatások még hiányos volta miatt — csupán feltevésekre szorítkozhatunk. A dús mintájú felszedett szövés általában a mult század dereka után alakult ki népünknél, a fejlettebb takács szövés hatására. Esetünkben is részben ezt, elsősorban a terület városias központjának, Alsólendvának, az itteni takácsiparnak a hatását tételezhetjük fel. 115 Másrészt — és inkább — a közeli, és mintakincsében a hetésivel sok hasonlóságot mutató horvát (népi és takács) szövés 116 hatásával is számolhatunk. A hetési hímes szövés eredetének, kialakulásának a tisztázása további kutatásokat igényel. Függetlenül azonban (akár idegen) eredetétől, a magyarságon belül annak egy kisebb, tájilag egységes részére jellemző, tehát a hetésvidéki etnikus sajátosságok körébe tartozik. A hímzés — a fehér- és a színes hímzés egyaránt — ugyancsak gazdag és sajátos Hetesben. (Ingek : ingmellek és kézelők, váll-és fejkendők, női kötények stb.). Gönczi és Kerecsényi egyaránt különbséget lát a göcseji és a hetési hímzések mintakincse és hímzéstechnikája között. 117 A fehérhímzés mellett jellemző itt a női ingeken és a vállkendőkön stb. a piros (és kék) színű hímzés is. Ez a fehérhímzésnél későbbi, hasonlóan a színes (főként piros) gyapjúfonál hím" A Vodnik... 1968., 23. és Korén 1964., 93. és III. T. u '' Koren 1964., 93. Szerző csupán Alsólendvát, az igazgatásilag hozzá tartozó Hármasmalmot, valamint Kótot nem említi. 115 Az alsólendvai kisipart, és benne a takácsokat később tárgyalom. Tárgyi emlékeket (szőttesek és mintakönyvek) tőlük nem ismerek. 116 A muraközi horvát szőtteseket nem ismerem. A területileg ehhez kapcsolódó Nagykanizsa körüli horvát falvakét igen. Náluk a színezés azonos, motívumaik hasonlók, a díszítés zsúfoltabb, és kevésbé változatos, mint a Lendvavidéken, a hímzés és horgolás pedig hiányzik a szőtteseikről. Néhány horvát szőttessel a Göcseji Múzeum is rendelkezik. Megköszönöm Kerecsényi Edit múzeumigazgatónak, hogy a Nagykanizsai Múzeum vonatkozó anyagát rendelkezésemre bocsátotta! 1,7 Gönczi 1914., 647.; Kerecsényi 1975., 3, 5 kk. (Képekkel.)
