Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
Szövés, hímzés, viselet, és elterjedése
zéshez, amellyel a gyári, fekete (klott) anyagú női kötények szegélyét díszítik, főleg rózsás mintákkal. A Kebelétől keletre sokkal szerényebb volt a fehérhímzés, ez legközelebb csak a göcseji Zebecke körül volt dús, de már más mintájú. A színes gyapjúhímzés pedig — az újabb női viselettel együtt — pontosan ugyanazon a területen élt, mint a nyelvjárás és a felszedett hetési szövés, vagyis a Kebele és a Mura közötti Lendvavidék magyar falvaiban. A régi fehérhímzés gazdagságában, a színes gyapjúhímzés pedig jellegében különbözött a területtől keletre eső magyar vidékétől, így a hímzést is a „hetési"' (lendvavidéki) néprajzi sajátosságok közé kell sorolnunk. A szőtteseken (főleg a hosszútörülközőkön) gyakran találunk horgolást is. Ez újabb díszítő technikának tűnik, de így is hozzá tartozik a hetési textil sajátos képéhez. A népművészet többi ága nem volt sajátosan gazdag Hetesben. A fafaragás — amelyben a hetésiek ügyesek —- inkább egyszerű, archaikus, mintsem díszes jellegű. A bútorok közül itt is gyakoriak a vésett mértani díszű ácsolt ládák, a szökrönyök, és az élénk színekkel festett virágdíszes tulipános ládák, de ezek nem népi, hanem — valószínűleg alsólendvai — kisipari termékek és az egész vidéken elterjedtek. A szökrönyök mértani díszeit a szőtteseken, a tulipános ládák virágdíszét a hímzéseknél is megtaláljuk. A hetési népi kultúra egyik nagyon sajátos területe a viselet. Ez tűnt fel legkorábban a kutatóknak, így számos jó leírását ismerjük az 1879—1914 közötti időszakból. 118 Ezek alapján jól rekonstruálható. Főleg a — század második felében alapvetően megváltozó — női viselet volt sajátos. Korábban mindkét nemnél fehér vászonviselet volt. A férfi viselet kevésbé változott, mint a női. A rojtozott aljú ünnepi gatya — eltérően a horvátok és vendek szűk gatyájától — nagyon széles (5—6 szél) volt. Az ehhez való vászoninget a mellen és a kézelőknél dúsan kihímezték. Tájilag sajátos volt a lent piros felszedett hímű sávval díszített vászonkötény, az elekötű (3. kép). A bocskort a csizma szorította ki. Télen ködmönt — korábban daróc ujjast, vagy fehér szűrt — is hordtak. A férfi viselet alapvető darabjait Hetesen kívül is általánosan viselték. A nagyon széles gatya — amely bizonyára újabb forma — csak a délszlávok felé jelentett eltérést. Az ingek dús hímzését és a kötény felszedett piros hímét is újabb fejlődésnek tartjuk. A legrégibb ruházati darabok széles körben élő egyszerű vászon- és bőrholmik voltak. Az ősi lábbelit, a bocskort Hetesben hordták a legtovább, ezért a környékbeliek „hetési bocskorosok"-nak csúfolták őket. 119 A ködmön formája és a hímes kötény Hetes környékén, a Lendvavidéken sajátos volt. A ködmön szabásában tért el némileg a környező magyarságétól, 10 ahol már nem viselték a felszedett hímű vászonkötényt. A férfi viseletnek ezek az elemei a lendvavidéki néprajzi sajátosságok körébe tartoznak. Udvarhelyi 1879., Szántó 1883.; Szenté 1898.; Bellosics 1903.; Gönczi 1914., 372 kk. — A részletadatoknál a különböző forrásokra általában nem hivatkozom. Ez a gúnynév főleg a Hetestől délre eső falvakban ismert, ahol a bocskorviselet korábban megszűnt, mint Hetesben. (1974—75. évi adatok.) Udvarhelyi 1879., 183.
