Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
A népi kultúrát alakító tényezők szerepe
csatornázott, sok helyen az emberek és állatok besüppednek az ingoványos talajba. Az erdő ma kevés, és az is jórészt a vizenyős helyeken tenyésző égerfákból áll. A szántható területeket mind megművelik. Szőlőterület nincs Hetesben. Ez a „hetési" táj azonban egyrészt nem korlátozódik csak Hetesre, másreszt csak nyomaiban őrzi a lecsapolások előtti régi hetési táj jellegét. A hetési síkság északkeleti, nyugati és déli irányban messze Hetesen túl terjed: a göcseji dombvidékig, a Dobrai-hegyekig, és a Murán túli (muraközi) hegyekig, délkeleten pedig a nagy kiterjedésű alsólendvai dombvidékig. Hetes ebbe a lényegében azonos jellegű — sík, vizenyős, egykor mocsaras — nagyobb tájba szervesen illeszkedik, környezetétől alapjában nem válik el. A lecsapolások révén sokat szelídült a táj, melynek korábbi képét a XVIII—XIX. századi térképekről és leírásokból ismerhetjük meg. Zala megye 1832. évi vízi leírása 9 '' 1 tárgyalja e vidék folyóvizeit, a Mura, a Lendva és a Kerka folyókat is. (A Kebelét nem.) Megemlíti, hogy a nagy erdőkön át tekervényesen folyó Lendva gyakran kiárad és elönti a vidéket. Mellékén nagy berkes mocsarak vannak. Vidékén már 1798 óta többször is folyt csatornázás, kisebb folyóvízszabályozás. Ez a munka nagyobb arányokat csak az 1850-es évektől öltött. A régi tájat a leírásoknál jobban ábrázolják az I. katonai felmérés 95 1784. évi zalai térképlapjai. A Kerka és Mura közötti síkságon hatalmas erdők (főleg a Dobronak—Alsólendva közötti úttól délre, a Lendva vidékén, valamint Újfalu és a Mura között) és mocsarak vannak még ekkor. Hetest egy széles erdő-öv gyűrűként veszi körül, részben ketté is osztja. Szempontunkból még lényegesebb, hogy Hetest keleten teljes egészében. Jakabfa. Résznek és Hidvég között lezárja a Kebele bal partján hosszan húzódó széles mocsár (1. kép). E folyó más;.k oldalán pedig széles erdő-Öv van. A térkép jól szemlélteti, hogy Hetes ebben az időben földrajzilag még meglehetősen elszigetelt volt. Az Alsólendván át északkeleti irányban húzódó fontos (római) út Hetes (a Kebele mocsara) mellett húzódott, azt elkerülte. Ez az elszigeteltség azonban csak viszonylagos volt. A falvakat összekötő földutak a szárazabb évszakokban járhatók voltak. Az Alsólendva—Dobronak közötti régi, ismert út nyilván a nedves évszakokban is. Az alsólendvai csomóponton át vezető néhány jobb úton megközelíthető volt a mezőváros és környékének az utak mentén fekvő néhány nagyobb települése. (Hetesből elsősorban a két mezővárost összekötő út mentén fekvők.) Ha elzárt vidék is volt Hetes, de nem légmentesen elzárt, és egyes települései nem azonos mértékben voltak elszigeteltek. 94 Az eredeti kézirat a ZmL-ban, másolata (K.101.) a G. M.-ban. — A régi tájat jól érzékeltetik a földrajzi nevek is: ZMFN 1964., a 145., 146., 154. és 155. sz. falvaknál (a hazai Hetes)! 9r> Eredeti a bécsi Hadilevéltárban, másolata a budapesti Hadtörténeti Múzeumban, és a szegedi JATE Földrajzi Tanszékén. Fényképekről tanulmányoztam. A később említett 1864. évi kataszteri térképeket pedig eredetiben, a Zalamegyei Földhivatal (Zalaegerszeg) Térképtárában.
