Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
A népi kultúrát alakító tényezők szerepe
A három nop sok évszázados együttélése folytán néprajzi szempontból rendkívül sajátos, gazdag ez a vidék. Bár etnikai feloldódás, jelentős beolvadás nincs az említett népek között, de a huzamos együttélés folytán embertani, nyelvi és kulturális téren egyaránt van kisebb keveredés, mely különféle kölcsönhatásokban mutatkozik meg. Ilyenek az átvett földrajzi nevek, kölcsönszavak, a helyenkénti kétnyelvűség és az egyező néprajzi jelenségek. 88 Az embertani kutatások nagyon hiányosak. Bartucz 1910 körül mindössze 16 (!) hetési és 6 (!) vend férfi embertani vizsgálatát végezte itt el. Utalva a kutatás elégtelen voltára, ,,az eddigi vizsgálatok alapján" úgy látja, hogy Hetesben a világos haj- és szemszínek gyakorisága stb. a vendekkel való embertani keveredés jele, mely itt erősebb, mint Göcsejben. 80 Pszichológiai téren Göcsej és Hetes népe — Gönczi szerint — sokban eltér egymástól. Ezt részben az eltérő gazdasági viszonyoknak (sűrű népesség és kevés föld: szegénység), részben a horvátok és vendek szomszédságának tulajdonítja. Kiemeli — a vidéket és népét ismertető korábbi szerzőkhöz hasonlóan — a hetési nép szorgalmát. 90 Némely adatközlőm a közös munkákat is hetési sajátosságnak tartja. Ez azonban a régi családszervezettel, az itt sokáig élt nagycsalád-rendszerrel kapcsolatos, így nem csak hetési sajátosság: a nagycsalád-rendszerrel együtt messze túlnyúlik Hetes területén. Az eddigi, hiányos antropológiai és lélektani kutatások nem elegendők ahhoz, hogy ezek alapján konkrétan következtessünk Hetes elkülönülésére. Az említett népek érintkezése és ennek számos következménye nyilván az érintkezési vonal mentén a legerősebb, ettől távolodva fokozatosan csökken, Hetesben és a vele szomszédos magyar területeken egyaránt. Társadalmi téren Hetes egységes, amenyiben — Göcsejtől eltérően — itt a kisnemesség teljesen hiányzott, a lakosság kizárólag az alsólendvai uradalomnak adózó jobbágyokból és zsellérekből állott. Jól tükrözik ezt az 1524. évi urbárium 91 adatai. Hetesben ekkor feltűnően magas, közel 50 (l /o a zsellérek száma. Ez azonban nem csupán hetési sajátosság, hanem általában jellemző erre az uradalomra. A Hetessel szomszédos radamosi és lakosi bíróságban is kb. ugyanez volt az arány, a rédicsi bíróságban pedig még a hetésinél is magasabb volt a zsellérek arányszáma. Az akkor 12 kis településből álló Hetesben helységenként változott az arány: négy településnél ez azonos volt, ötnél jobbágy, három nagyobbnál (benne a legnépesebb Hid végnél) pedig zsellér többségű volt a lakosság. A három nép keveredéséről első ízben Udvarhelyi 1879, 183., majd nyomán Szántó 1883., Szenté 1893. és Bellosics ismételten is. A helyenkénti „kétnyelvűségről" (Gyertyános, Kebele, Kőt, Lendvaíakos) Pesty 1864. Ugyanő gyakran a mocsaras tájról, néhol (Hosszúfalu, Kapca) a lecsapolásokról is. Bartucz 1913., 9 kk. Ezt Gönczi 1914, 103 kk. részletesen ismerteti. Számos adatközlőm ezt dicsérően említi, szinte hetési sajátosságnak tartja, bár a közfelfogás szerint a vendek még a hetésieknél is szorgalmasabbak. Vendeken népünk a magyarokkal szomszédos (a régi Zala és Vas megyei) szlovéneket érti. Ezzel azonos értelemben használom én is a kétféle népnevet. Dl. 37.006, az Országos Levéltárban.
