Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
A népi kultúrát alakító tényezők szerepe
A népi kultúrát alakító tényezők szerepe A továbbiakban — a kapcsolódó adottságok után — Hetes főbb néprajzi sajátosságaival és ezek elterjedési területével foglalkozom. Célom annak tisztázása, hogy a századforduló táján vajon kirajzolódik-e itt — és miként — egy etnikailag egységesnek tekinthető terület. A korábbi kutatók — a nyelvjáráson kívül — csupán a viseletben (és a szövésben) találtak speciálisan helyinek tartott néprajzi sajátosságokat. Függetlenül attól, hogy ezt a felfogást kutatásunk megerősíti-e, vagy sem, azt feltétlenül szélesebb körben kell végeznünk, nem csupán azért, mivel így esetleg további specifikumokra bukkanhatunk, hanem azért is, mivel bármely népi kultúra nem csak kisszámú speciális, hanem főként nagytömegű általánosabb, szélesebb körben elterjedt elemből áll. Ezek elhanyagolása a kultúra téves értékeléséhez vezetne, még akkor is, ha ez etnikai jelleg megragadásához elsősorban a speciális elemeket kívánjuk meghatározni. Ugyancsak vizsgálatunk jellegéből következik, hogy a népélet tájilag sajátos elemeit és azok elterjedési területét keressük, nem pedig azok eredetét. Egy más jellegű vizsgálat keretében rendkívül érdekes kérdés lehet, hogy milyen azonos jelenségek vannak az itteni magyarság, és a szomszédos délszláv népek (szlovének, horvátok) között, ezek honnét és miként terjedtek el. stb. Bár esetenként erre is rámutatok, azonban szempontunkból ez másodlagos kérdés, mivel kutatásunk témája a hetési etnikai csoport jellege és kiterjedése. Az etnikai csoport egyik jellemzője az azonos nemzeti nyelv 87 (ezen belül esetleg a sajátos nyelvjárás is), világos, hogy a más nyelvű nép (függetlenül kultúrájuk több-kevesebb egyezésétől) egyben az etnikum határát is jelenti. A jelenségek elterjedésének a vizsgálatánál és az elhatárolásnál tehát főleg az azonos (magyar) nyelvű szomszédos népességet vizsgáljuk. Miután a történeti—tudati Hetes területe pontosan meghatározható (11 falu a Kebele és a Lendva folyóvizek között), első lépésként ennek a területnek az adottságait, sajátosságait foglalom össze. Utána témánként azt vizsgálom, hogy e sajátosságok csak Hetesben, vagy attól eltérő területen vannak-e meg: az elterjedés fedi-e, vagy sem Hetes területét, és az eltérés milyen arányú? Melyek azok a sajátosságok, amelyek elterjedési köre lényegében azonos, és ezek alapján miként határozható meg a hetési etnikum kiterjedése? Végül az etnikai—területi egység okaival foglalkozom. Kiinduló pontunk a két alapvető adottság : a hetési ember és a táj. Ezekhez kapcsolódnak a kultúra egyes részterületei. Hetes népe magyar, a terület a magyarság délnyugati peremvidéke. Keleten és délen, részben északon is a magyar nyelvterülethez kapcsolódik, nyugaton viszont — széles félkörív alakban — a szlovénekkel szomszédos. A Hetestől délre, a Lendva és a Mura közötti magyar falvakat pedig nyugatról szlovén, délről a muraközi horvát nyelvterület határolja. Az ugyanazon népen belüli jelenségek elterjedésénél pedig a kistáji különbségek viszonylag statikus voltának kimutatását elegendőnek tartjuk. — Az azonos nyelv Shirokogoroff négy etnikai kritériumának egyike: Barabás 1958, 24.
