Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
Eltérő vélemények Hetés területéről
Gönczi igazi felfogását a táji határokról nem annyira térképe éles határvonalai és (a bizonytalanságokat is jól tükröző) leírásai mutatják, mint inkább a nagy műve megjelenése előtt csupán két évvel (!) korábban leírt véleménye: „Azzal sem vagyunk voltaképpen tisztában, hogy meddig terjed egyes irányokban Göcsej területe . . ," 27 Nyilvánvaló, hogy mindez a hetési „néprajzi határokra" is vonatkozik, továbbá, hogy ezt a nagyfokú bizonytalanságot nem sikerült a monográfiája megjelenéséig eltelt rövid idő alatt szétoszlatnia, a problémákat tiszáznia. Mi késztette mindezek ellenére Gönczit arra, hogy Hetes néprajzi határait így vonja meg? Ennek — megítélésem szerint — több oka is volt, nevezetesen: 1. A két táji kultúra jellegének téves értékelése. Gönczi szerint Göcsej és Hetes néprajza „nagyegészében egyező." Gönczi maga közli, hogy Hetesben viszonylag keveset gyűjtött. 28 Jobban érzékelte a népi kultúra alaprétegét, egyező vonásait, mint a speciális helyi eltéréseket. 29 Ha figyelembe vesszük Göcsej és Hetes sajátos táji, és ebből adódó gazdálkodási eltéréseit, az eltérő társadalmi és vallási adottságokat, a lényeges nyelvjárási különbségeket (talán az embertani és lélektani különbséget is, amelyet maga Gönczi is hangsúlyoz), 1 " 1 úgy azt kell mondanunk, hogy a közeli két népi kultúra jellege nem „nagyegészében egyező" hanem alapvetően eltéről Gönczinek jobb érzéke volt az egyezések, mint az eltérő sajátosságok meglátására . . . 2. Téves módszertani elvek, még pedig: nyelvjárási jelenségek néprajzi specifikumokként való értékelése; az átmeneti területek, sávok téves kezelése (megosztásuk két távolabbi, sajátos etnikum között); a „ határok" éles megvonása, egyben az ezzel kapcsolatos problémák, valamint álláspontja elhallgatása. 3. Kisebb mértékben befolyásolhatta egyes „kerkántúli" néprajzi jelenségek „hetési"-ként való értékelése, 31 és talán — bizonyára nem is tudatosan! — az a személyi ellentét is, mely közte és a Hetest déli irányban kiterjesztő Bellosics között állott fenn. 32 Két néprajzi csoportunk jövőbeli eredményesebb vizsgálata érdekében el kellett hárítanunk ezeket a kutatást gátló, téves nézeteket. Mindez nem csökkenti Gönczi monográfiájának az adatok óriási tömegében rejlő rendkívüli ér11 Gönczi 1912., 166. — Ha Gönczi ezt 1914-ben is közölte volna, utalva arra, hogy határai inkább kutatási területének, mintsem a két táj határainak tekintendők, úgy most nem kellene véleményét kritizálnunk. 28 Gönczi 1914., 3.; 1948., 9. 29 Gönczi 1914., 7. joggal támadja azokat, akik sajátosságok kitalálásával, vagy eltúlzásával „mindenáron valami külön népnek akarják a göcsejieket megtenni,..." A meglévő sajátosságok mellőzése viszont hasonlóan káros egyoldalúság. 30 Gönczi 1914., 106 kk., 131 k. Jl Itt mindazon néprajzi jelenségre gondolhatunk amely nem csak Hetesben, hanem Hetes és Észak-Göcsej között (is) eltejedt, pl.: kerített ház, nagyarányú és hímes háziszövés, egyfajta kölestörő mozsár (lükü) használata, stb. a2 Kulcsár 1971., 181. (Bellosics 1894. dec. 19-én kelt levele!) — Másrészt viszont Bellosics, és más kutatók is hatottak Gönczi területfelfogására.
