Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)

Eltérő vélemények Hetés területéről

tekét. Műve jó forrás marad a mindenkori néprajzi kutatás számára. A hibák kiküszöbölése csak növeli a mű jelentőségét.'''

3 A kutatók máig Gönczi téves megállapításait ismételgetik. Térképe szerint mutatják be Göcsej és Hetes területét.

3

'

1 Hetési specifikumként említenek olyan kulturális elemeket, melyek távolról sem csak hetésiek,

35 — vagy hagynak ki a kutatásból olyan területeket, melyek etnikailag Heteshez tartoznak, de a Gönczi-féle Hetesen kívül esnek.

36 A földrajzos Kogutowicz lényegében átveszi a Gönczi-féle hetési területet, csak még jobban kibővíti, és ezt a Nagy-Hetést földrajzilag nem, de néprajzilag elhatárolhatónak tartja.

37 Hogy Gönczi nyomán a hetési népi kultúráról és annak kiterjedéséről mindmáig milyen keveset és tévesét tudnak, arra jellemző, hogy a néprajzi csoportjainkat tárgyaló legújabb összefoglaló mű — Gönczire hivatkozva — mindössze ennyit közöl Hetesről: „Zala megye délnyugati. Göcsejjel szomszédos, a Kerka pataktól nyugatra elterülő vidéke. Kultúrája a szomszédos Délnyugatdunántúl tágabb környezetével azonos."

38 Végső soron tehát tévesnek kell értékelnünk Gönczi általánosan —- egyben kritikátlanul — elfogadott elméletét Hetes kiterjedéséről. Az általa hetésinek jelzett községek kb. l/3-a, a terület közel fele (északkeleti rész) nem tartozik Heteshez ! Végül vizsgáljuk meg a Hetes területére vonatkozó alábbi két véleményt (együttesen, mivel mindkettő Bellosics nevéhez fűződik.) E szerint: 4. Azonos az itteni 7 -háza nevű faluval. (Bellosics korai nézete) és 5. 20-nál több (22—„30 és egynéhány") település a Murától északra. (Bellosics későbbi véleménye.) Bellosics Bálint a Hetessel közvetlenül szoszédos Rédics községben született 1867-ben. Már egészen fiatalon rendszeresen végzett néprajzi gyűjtéseket Hetesben és környékén, melyeket 1891—1903 között számos cikkben publikált. Közlései kiváló megfigyelő képességű néprajzi gyűjtőre vallanak. Hetes további kutatásának nagy vesztesége, hogy már 1892-ben elkerült Hetesből.

39 33 Miként minderre „Az élő Gönczi Ferenc" és „Göcsej területfogalmának alakulása" c. kiadás alatt álló dolgozataimban részletesebben rámutatok. (Előbbi cikkem a Göcseji Helikonban, utóbbi a Zalai Gyűjtemény Deák Ferenc emlékének szentelt tanulmánykötetében fog megjelenni.) '

J,i Varga 1967., 75. — Tóth 1965., 8. (csak az országhatárig.) — Kogutowicz 1936., 203. (Északnyugaton kibővítve.) 35 Bödei 1939. M Ördög 1973., 16 kk. •'' Kogutowicz 1936., 201. Leírásából (201 kk.) azonban kitűnik, hogy ez az általa Hetesnek tekintett nagy terület társadalmi (jobbágy, nemes) stb. összetettsége folytán távolról sem egység, így nem is határolható el. Kósa—Filep 1975., 116. — Hetes érdemes kutatójának, Bellosicsnak a neve nem szerepel az irodalomjegyzékben. A téves adatokért a szerzők csak részben hibáztathatok, hiszen nem kívánható, hogy összefoglaló mű esetén új alapkutatásokat végezzenek. Az idézetet inkább annak dokumentálására szánom, hogy milyen nagy szükség van néprajzi csoportjaink új, alapos vizsgálatára. Feltűnő, hogy Göcsej ismertetése (100 k.) — ahol már az újabb kutatási eredményekből is közöl — mennyivel jobb Hetes leírásánál. Bajára. Hetes vidékén gyűjtéseit főleg 1891 92-ben végezte (Kulcsár 1971., 175 k.) Ezt később — miként leveleiből kitűnik — már csak feldolgozta.