Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Szőke Béla Miklós: Zala vár
épülhetett. Lehetségesnek tartja, hogy azok a cölöplyukak, melyek a bazilikában voltak és a második (kő—fa szerkezetű) templommal nem voltak kapcsolatban, talán e korábbi templomhoz tartoztak. A cölöpök, melyek 20—30 cm átmérőjűek voltak — azonban ugyanabban a színiben jelentkeztek, mint a kő—fa szerkezetű templom szintje/ 18 A második kő—fa templom, melyet a sírok alapján a IX. sz. második felére keltez Sós Á. E templomnak stratigráfiailag a tégla és kőtörmelékes ,,R" réteg felel meg, mely a kőbazilika falától 7—10 m távolságra elnyúlik minden irányban, vastagsága 30—40 (helyenként 60) cm. Felső szintjén nagyobb, szabálytalan és lapos kövekkel ill. római téglával fedték le 2—3 (keleten 5) m széles sávban és eredetileg elérte a kőbazilika falát is. Ez a járószint megfelel a kőbazilikán belüli első padlószintnek/' 9 (3. kép) A bazilika körül előkerült sírokat a rétegviszonyokon és a mellékleteken kívül elsősorban az keltezi, hogyan viszonyulnak a cölöplyukakhoz. Sós A. mindazokat э sírokat, melyeket a cölöpök gödrei metszenek — illetve azokkal valamilyen összefüggést mutatnak, a kő- fatemplomot megelőző időszak temetkezéseinek tartja. E sírok alkotnák az e]ső fatemplom temetőjét. Közülük csak három sírban került elő melléklet, melyek közelebbi keltezésre alkalmatlanok — csak IX. sz.-ra keltezésük biztos."' 0 (ld. 2., 3., 4. kép) A kő-fatemplomhoz tartozó sírok Sós A. szerint azok, melyek az ,,R" réteg keletkezése előtt (mely tehát e templom pusztulási rétege) kerültek földbe, és a cölöpsorokon kívül helyezkednek el. (ld. 3. kép.) E sírokból több melléklet került elő. Legjelentősebbek a 83. és 94. sírban talált rosszezüst, granulált szőlőfürt-díszes fülbevalók, melyek párhuzamai а IX. sz. második felére keltezik a sírokat. 51 A kőbazilika építési periódusairól Sós A. csak a rétegviszonyokból kiindulva ír, s nem figyel a falazástechnika, felhasznált építőanyag közti különbségekre. Nem ellenőrizte Radnóti erre vonatkozó megfigyeléseit, ezért nem tudjuk biztosan ezután a hitelesítő ásatás után sem, hogy pl. a három hajóra osztó oszlopsor egyidős-e az első építési periódussal, vagy későbbi. E megfigyelésekre annál inkább szükség lett volna, mert legutóbb Tóth S. a récéskuti „fatemplomok" új interpretálási lehetőségét vetette fel. 02 A szerző kimutatta, hogy a cöíöplyukrendszer a kőtemplomnál nem lehet korábbi. ,,Az As Cs. Sós Á. 1969. 74. /í!, Uo. 62—65. 5 "Cs. Sós Á. 1969. Abb. 33. 2. Taf. XXXVI. 3. és Abb. 33. 1.; В. Dostál. 1966. 171 — 175. tab. XLVI. 30—33, Stebofice 7. sír, pajzsalakúan kiszélesedő fejű gyűrűvel. A temető kora IX. sz. második fele, X. sz. eleje. A lelőhelyre Cs. Sós Á. is utal, mint párhuzamra (1969. 67.). 51 Cs. Sós Á. 1969. Taf. XXVII. 3—5. Hruby és J. Korosec is a IX. sz. végére, X. sz. elejére keltezi a 83. sír fülbevalótípusát. (B. Dostál. 1966. 37.). A 94. sír fülbevalótipusával igen közeli darabot szintén a IX. sz. végére, X. sz. első felére keltezi B. Dostál, az időhatár második felére téve a hangsúlyt (uo. 35.). A kései keltezés mellett szól az is, hogy az 57. sírból egy hullámvonalas agyagedény került elő (Cs. Sós Á. 1969. Taf. XXXVII. 9., Abb. 31. 1.), melynek sírba tétele pogány szokás és a keresztény temetkezési ritus meggyengülésére utal. S2 Tóth S. 1974. 617—630.
