Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Szőke Béla Miklós: Zala vár
„К" réteg, melynek lerakódása után került sor a cölöpök egy részének levágására, számos helyen fedte ugyanis a kőépület kiugró alapozását, tehát nem lehet egy korábbi épület pusztulásának tanújele. A cölöpök gödreit viszont az „R" réteg alatti szintről ásták be; a gödrök visszatöltésére, ill. az árbócfák rögzítésére ugyanazt a törmeléket használták, amely az „R" réteget is jellemezte." A cölöpgödrökben és az ,,R" rétegben levő római anyagok építé3i munkával kapcsolatosak; a jakonstrukció tehát falazáshoz készített állvány tartószerkezete. „Az „R" réteg alatti felszínen nincs sem belső járószint, sem összefüggő térlehatárolás nyoma, közvetlenül felette ugyanakkor a kőtemplom belsejében és környezetében szintkialakítás nyomai vannak." 53 A „fatemplomok" archimedesi pontja — mint Tóth S. új interpretációjának is — az „R" réteg és a kőbazilika kölcsönös viszonya. Ha ugyanis a kőtemplom későbbi a „fatemplomoknál és az ezek alatt húzódó — eddig még nem említett — Sós Á. által a VIII—IX. sz. fordulójára keltezett településnél, 54 azok kultúrrétegét az építkezéskor, a kőfal alapárkainak ásásakor meg kellett volna bolygatni. Azonban nem ez történt; s ez világosan leolvasható a Sós A. által közzétett metszetrajzokról is. Tóth S. további érveket is hoz amellett, hogy a cölöprendszer nem fatemplom maradványa. E templom „méretei nemcsak a récéskuti bazilikáét haladják meg, hanem az összes 1958-ig feltárt európai fatemplomét is. A közölt analógiák határozott kontúrjaikkal, egyenes cölöpsoraikkal, pontosan kitűzött sarkaikkal merőben eltérnek az amorf zalavári konstrukciótól." 55 A fatemplom-elméletnek építészeti-technikai nehézségei is vannak. A rekonstrukcióban Sós A. a kő-fatemplomot „Fachwerk" típusú falakkal képzeli el. Ezek a falak azonban a tetőzetet nem tartják, sőt ezek nyomása is a faoszlopokra nehezedik. 50 Az oszlopok kerek átmetszetűek — ami, Fachwerk falakról lévén szó, további nehézséget jelent a falközök kitöltésének tapadásánál. Az oszlopok átmérője 20 cm, s ez, ha könnyű fazsindelyes, vagy zsuptetőt is tételezünk fel, túl vékony ekkora távolság (a fatemplom 30x20,5 m-es) áthidalásához szükséges tetőszerkezet megtartására. Végül a tetőzet súlya komoly nyomással kellett, hogy nehezedjen ezekre az oszlopokra, aminek a cölöplyukaknál úgy kellett volna jelentkezni, hogy az oszlopoknak kiásott gödrök alja — mivel az oszlopok alá nem tettek valamely kő- vagy falapot, mely a súlyt elosztotta volna — mélyen benyomódik. (2., 5. kép.) 5:i Uo. 3. jegyzet. 54 Cs. Sós Á. 1969. 69—74. E barnásszürke, agyaggal kevert réteget „S— С—T" betűkkel jelöli. Cs. Sós Á. az alapján, hogy az I. fatemplomot а IX. sz. első harmadára keltezte, a települést а VIII—IX. sz. fordulójára helyezte és a frank hadjáratokkal hozta kapcsolatba. A település IX. sz.-i cserepei közt két polírozott sárga korsó oldaltöredéke is volt, melyet eddig а IX. sz. második felére keltezett Cs. Sós Á. 55 Tóth S. 1974. 3. jegyzet. Bona I. opponensi véleményében (AÉ 95. 1968. 116.) írja: „(a szerző) adós marad annak részletezésével: miért sokkal nagyobb minden más korabeli fatemplomnál s főleg, az általános tapasztalatokkal ellentétben, a helyére épített kőtemplomnál" a II. fatemplom. A kő-fatemplom méretei 30X 19,5 m, míg a legnagyobb egykorú fatemplom 22 m hosszú, és a közvetítő szerepűnek tartott Rajna-vidéken а 6ХЮ m-es fatemplomok az általánosan elterjedtek (Cs. Sós A. 1969. 60. és 97.; 1973. 101.). 5(3 Erre Török L. hívta fel a figyelmet, amiért ezúton is köszönetet mondok neki.
