Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Mócsy András: Zala megye római kori kőemlékeiről

a kérdésekre, mint ahogyan zalalövői ásatásainktól választ várunk arra is, hogy Belső—Pannónia kisvárosai milyen települések voltak. Ásatásaink

15 nagy számban hoztak felszínre terra sigillatákat; ez a vörösmázas, díszített edényféleség a kereskedelmi kapcsolatok kiderítéséhez elsőrangú forrásunk, mert a gyártás helye és ideje meglehetős biztonsággal megállapítható. A sigillaták nagy száma önmagában is érdekes körülmény, mert Zala megye területéről ez a római-kori importáru úgyszólván egyáltalán nem volt ismeretes, holott a Római Birodalom egyik nagyfontosságú kereskedelmi útja, az ún. Borostyán út itt vezetett keresztül és északabbi nagy állomásain (Savaria, Scarbantia, Carnuntum) az itáliai ipar termékei igen nagy számban fordulnak elő. Ügy látszik, mintha az erdős, dombos, erősen tagolt Zalában a nagyforgalmú kereskedelmi útnak jelentősebb leágazásai nem voltak, s a vidék nem részesült azokból az árucikkekből, amelyeket a Borostyán úton szállítottak. Müller Róbert a szegek vidékén végzett terepbejárásai során'' arra lett figyelmes, hogy a nem éppen kis számú római-kori telepen sem sigillata, sem más importáru, de még csak római pénz sem került elő. A zalalövői sigillataleletek kor szerinti megoszlása is figyelemre méltó. Gabler Dénes részletes feldolgozásából

5 kitűnik, hogy a kereskedelmi kapcsolatok az isz. I. sz. utolsó harmadától a II. sz. első harmadáig virágzottak, majd jelentős csökkenés állt be, amely a III. sz. elejéig tartott. Ekkor egy újabb, bár a régit el nem érő virágzás következett. Ez a Délnyugat—Pannóniában nem szokatlan hullámzás Salla város esetében azért feltűnő, mert a kapcsolatok hanyatlása egybeesik a város alapításával, mintha az alapítás egy virágzásnak indult település közjogi státusát rendezte volna, de önmagában a virágzáshoz nem járult hozzá. A kérdést tovább boncolgatni nem volna érdemes, hiszen megkezdett kutatásaink még nem adnak biztos támpontokat a város települési és építési korszakolásához. A magyarországi rómaikori feliratok új gyűjteményének

6 kidolgozásakor azonban a feliratos kőemlékek oldaláról hasonló jelenségekre lettünk figyelmesek, s e két, merőben mástermészetű forrás-, illetve leletanyag néhány tanulságának egybeesése Zala megye római korának jobb megismeréséhez vezethet. Abból kell kiindulnunk, hogy a Zala völgyében és a Zalától délre eső területen faragásra alkalmas kő alig található, igényesebb szobrászi munkára alkalmas mészkő vagy kemény homokkő pedig egyáltalán nem. Zalalövő rómaikori épületeihez a helyben talált rosszminőségű márgán kívül egy rendkívül puha homokkövet és a Zala felső folyása mentén gyakran előforduló gyepvasat használlak fel. A Zala alsó folyása mentén már felhasználhatták a Balatoni Felvidék változatos kőanyagát is. A mai Zala megye és Zala völgyének római fel3 Részletes beszámoló és feldolgozás: Römische Forschungen in Zalalövő 1973. Acta Archaeologica 27 (1975) 163—203, és Rom. Forsch, in Zalalövő 1974, u. o. 28 (1976) 147—196. 4 Müller R., Régészeti terepjárások a göcseji „szegek" vidékén és településtörténeti _ tanulságaik. Zalaegerszeg, 1971. •' Lásd a 3. jegyzetben idézett közléseket. 0 L. Barkóczi — A. Mócsy, Die Römischen Inschriften Ungarns. 2. Lieferung: Salla, Mogentiana, Mursella, Brigetio. Budapest, 1975