Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Mócsy András: Zala megye római kori kőemlékeiről

iratai a felhasznált kőanyag szempontjából ennek megfelelően csoportosulnak: Zalalövőn egy rendkívül puha homokkőből faragott, rosszminőségű oltár töredé­ke ismert, 7 Zalaapátiból (vagy környékéről). 8 Hévízről 9 és Zalakoppányból 10 ugyancsak homokkő oltárok, Zalaszentgrótról 11 egy homokkő sírfelirat. E több­nyire rosszul kidolgozott, feliratvésésben járatlan faragóktól származó kőemlékek mellett első pillanatra kiválik egy másik csoport, amely mind anyagában, mind kidolgozásában magasan e helyi termékek színvonala felett áll. Kivétel nélkül fi­nom, kristályos fehér mészkőből (u. n. stájermárványból) készültek, gyakorlott, sőt olykor művészi igényű kőfaragók keze munkájáról tanúskodnak és nem nehé~ sőt olyko" művészi igényű kőfaragók keze munkájáról tanúskodnak és nem ne­héz őkei beilleszteni a poetovioi kőfaragóműhelyek termékei közé. Ezek a mű­helyek a közeli Pohorje (Bacher) hegység stájermárványát használták. Az eddig ismert darabok rövid leírásához előrebocsájtjuk, hogy a sírkövek feliratát és — ha ilyen volt — képmezejét minden esetben csavart, lent há­rom pikkelysorral borított féloszlopok szegélyezik. A felsorolás a nagyság sze­rint rendezett képek sorrendjében történik. (1. kép) 1. Bagodvitenyéd. Közöletlen. 12 Kisméretű sírkő felső bal sarka: az orom­mezőben középen kantharos, mellette fekvő, hátratekintő párduc. Az orommező . kép 7 RIU 286. Már nem kerülhetett bele ebbe a gyűjteménybe egy hasonlóan rosszmi- , nőségű kis homokkő sírláda, amelyet 1951-ben találtak Zalalövőn és a Göcseji Mú­zeumba került. 8 RIU 29L. 9 RIU 306. 10 RIU 307. 11 RIU 308. 12 Lelőkörülményeiről Vándor László a következőket írja: „A falutól északra egy széles, lapos dombhát húzódik, amelynek két oldalán a völgyben két kis patak igyekszik a Zalába... A dombhát gerincén egy észak-déli irányú nyílegyenes dülőút halad, amit a nép Csapásnak nevez. Ennek az útnak mind a két oldalán szántóföldek húzódak, ahol a szántás után gyakran lehet ta­lálnia római-kori és középkori cserepeket. A Csapás keleti oldalán, a kettős villany­pózna vonalában a traktor egy fehérmárvány sírkő töredékét szántotta ki. A sír­követ Németh János tanuló jelentette be, aki hazavitte, majd átadta a Göcseji Múzeumnak." Az előkerülés éve 1973.

Next

/
Oldalképek
Tartalom