Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Mócsy András: Zala megye római kori kőemlékeiről

MÓCSY ANDRÁS: ZALA MEGYE RÓMAI-KORI KQEMLÉKEIRÖL Zala megye területén nagyobb római-kori településről az eddigi kutatás nem számolt be, kiemelkedő szórványleletek sem ismeretesek és feltűnően kis számban kerültek elő feliratok is. Ökori helynév csak egyetlen egy maradt ránk a forrásokban: Scilla, a Zala folyónév nyilvánvaló ókori elődje.

1 Ez a helynév sem mond sokat, mert a hely a borostyánút Poetovio (Ptuj) — Savaria (Szombathely) közötti szakaszának zalai átkelője és a név ilyenformán egyszerűen azt is jelölhette, hogy az út itt keresztezi a Salla=Zala vízét. A Salla és Savaria közötti útszakaszon felsorolt egyetlen állomás, Arraboné

2 ' szintén az Arrabo=Rába vízén való átkelés helyét jelzi. Bár az ókori Európa helynevei között igen gyakori eset az, hogy valamely folyó és a partján — többnyire torkolatánál — fekvő településnek azonos neve volt, a Zaláról elnevezett úti állomás említése a sok jelentéktelen helyet felsoroló Itinerarium Antonini-ben még nem kelti fel azt a gyanút, hogy az átkelőhely egyben számottevő település is lett volna. Egy nemrég előkerült, sajnos még közöletlen feliraton azonban váratlan bizonyítékát kaptuk annak, hogy Salla nemcsak jelentősebb település, hanem municipális önkormányzattal rendelkező város is volt. Marcel Gorenc, a zágrábi régészeti múzeum munkatársának szívességéből hivatkozhatom erre a feliratra, amelyet ő Aquae Iasae (Varasdteplic) fürdőjében végzett kiterjedt ásatásai során talált. A feliratot egy Moderatus nevű római polgár állította, aki többek között a Municipiitm Aelium Salla tanácstagja (decurioja) volt. A város teljes nevéből azután kiderül az is, hogy Salla városi jogát Hadrianus császárnak köszönhette, mint rajta kívül még vagy nyolc pannóniai város. Zala megye jórésze feltehetőleg Salla város fennhatósága alá tartozott. Salla municipium territóriuma volt. Salla yárost meglehetős biztonsággal a mai Zalalövővel azanosíthatjuk. Nemcsak azért, mert a szóbajövő területen innen ismert a legtöbb római lelet, hanem azért is. mert az Itinerarium Antonini-ben olvasható távolságadatok szerint a Poetovio—Savaria út viszonylag egyenesen, nagyobb kerülők nélkül szelte át a megyét, s a terepviszonyok alapján más útirány nem valószínű. 1973-ban megkezdett zalalövői kutatásaink remélhetőleg választ adnak ezekre 1 Itinerarium Antonini 262, 5. Itineraria Romana, ed. O. Cuntz, Leipzig 1929, 33. 2 u. o. 261, 8.