Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

kiegészítést kívánnak. 1. A datálás a temető többrétegűsége, a rétegek összefüggései, és mindez a leletanyag, illetve ritus összevetésében alakult ki, mérlegelve a területre vonatkozó történeti adatokat is. A legalsó sírréteg datálásánál sem elegendő tehát egyetlen sír (71) leleteire támaszkodni, melyek analógiái morva területen a 10. századra is datáltak, de a 9. században is megvannak. Megjegyezhető itt, hogy az ún. „bizánci" típusú ékszerek datálási alapja morva területen történetileg a Rastislav és Svatopluk alatti konszolidáció (v. ö. Dostál, Slovanská pohfebisté ze stfední doby hradistní na Morave. Praha, 1966. 90), mely időben: 846—894. Ami a fenékpusztai, általam ismert 1951—1952. évi leletanyag (Cs. Sós, 1961. 247—305.) kapcsolatait a zalavári 10. századi temetkezésekhez illeti, ismeretlen előttem annak a megállapításnak alapja, mely szerint a fenékpusztai temetőnek „sok közös vonása" van a zalavári 10. századi temetővel (Szőke В., Zalavár 73.). Megjegyezhető még, hogy Szőke megállapítása szerit „ezt sem [Fenékpuszta] vehetjük а IX. század közepétől induló temetőnek..." (i. h.) A zalavár-vári temető 9. századi rétegének széléről, vagyis amit eddig a temetőből ismerünk, senki sem állítja, hogy a 9. század közepén „indult" (a feltárt sírok korára Kocel korát valószínűsítem Cs. Sós, 1963. 66.), temetőről viszont nyugodtan feltételezhető ez történeti ismereteink alapján. 2. Az ethnikum kérdésében elsőként Nemeskéri János általam publikált szóbeli közlését idézem: „Die Schädel der Skelette unserer „Gräbergruppe" weichen nach den Untersuchungen János Nemeskéri mit ihrem starke protoeuropiden Charakter von denen der übrigen Skelette aus dem 9. Jahrhundert ab. Ihr Charakter ist jedoch slawisch und steht dem mährischen Material, z. b. den ahthropologischen Funden in Staré Mésto nahe. Das von dieser „Gräbergruppe" etwas entfernter begrabene Skelett 269. wicht dagegen vom übrigen sltwischen anthropologischen Material des Gräberfeldes nicht ab. Das Knochenmaterial der „Gräbergruppe" lässt ferner auch auf bessere soziale Verhältnisse der Begrabenen schliessen" (Cs. Sós, 1963. 66.). A „sírcsoport", amint a publikációból világos, nem a „nagykoporsós" sírokkal egyenlő (v. ö. Szőke В., Zalavár 74.). A „szláv" kérdésben itt csak egy történeti adatot hoznék: Kocel viszonya a Method misszióhoz, illetve azok az adatok, melyek Kocel törekvéseire a szláv nyelvű liturgia meghonosítására vallanak (tanítványok adása stb.). Feltehető a kérdés: kiknek számára? (Az adatot ilyen értelemben felhasználja többek között Bogyay T., 1955. 402.). Ami még a „frank katonaelem" jelenlétét karoling tárgyakon keresztül történő bizonyítását illeti, idézem J. Werner összefoglaló megállapításait: „Westlich des Rheins wird Tracht- und Waffenbeigabe um 700 aufgegeben, östlich des Rheins im christlichen Deutschland dagegen bis zur Mitte des 8. Jh., im heidnischen Norddeutschland zum Ende des 8. Jh. beibehalten. Beigabenführende Adelsgräber des 9. Jh., wie sie aus dem grossmährischen Reich bekannt sind, gibt es im gleichzeitigen karolingischen Deutschland nicht (Werner, J., Sporn von Bacharach und Seeheimer Schmuckstück. Siedlung, Burg und Stadt. Berlin, 1969. 499.)., A „mellékletadás" megszűnésének időrendi kérdéseihez v. ö. Stein, F., Adelsgräber des achten Jahrhunderts in Deutschland. Berlin, 1967. 183., 206., 212. A zalavári sarkantyús sírokkal kapcsolatban az AH XLI. 1963-ról írt recensiók (MAG 93/94. 1964. 170. H. Mitscha— Märheim; Byz. Zeitschrit 59. 1966. 381. sk., J. Werner) idézve: Cs. Sós, 1973. 122. Annak kizárása, hogy a frank sarkantyús sírokkal frank katonaelem bizonyítható, azonban nem annak a koncepciónak megkérdőjelezését jelenti, mi szerint erős frank befolyás tételezhető fel a 9. századi Pannóniában vagy Pannónia frank provincia (v. ö. Szőke В., i. m. 73—4.): Cs. Sós, 1973. 29—65. 33 Radnóti Aladár az általa Pribina vagy Kocel korinak meghatározott kőbazilikának analógiáit részletesen nem elemzi, illetve értékeli, az azonosítás kérdésével nem foglalkozik (Radnóti, ESR I. 1948.). Későbbi, szóbeli közlése szerint inkább lehetségesnek tartotta Bogyay azonosítását, (ld. Cs. Sós, 1963. 4L); Dercsényi elemzése: L'église de Pribina a Zalavár. ESR I. 1948. 85. skk. 3í A Várszigeten eddig észlelt 9—10. századi telepmaradványok (beleértve az 1973 óta folyó ásatások idevonatkozó eredményeit is) összefüggéseinek tisztázatlansága igen megnehezíti az ún. „Privina-város", a „civitas" kérdéseinek vizsgálatát. Ezt a helyzetet semmivel sem „javítja", hogy telepmaradványokat a Vársziget környékéről, a szigetek némelyikén (Rezes, Récéskút, Kövecses, újabban Zalaszabar-