Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

Borjúállás, utóbbira ld. Szőke В., Zalavár 86.), illetve a zalavári hát területén (Mekenye, helyesebben Kismekenye) is ismerünk (a telepmaradványokra vonatkozó adatok összeállítva, Zalaszabar-Borjúálláson kívül: Cs. Sós, 1973. 124—125.). A szigetek, a zalavári hát és a Vársziget közötti kapcsolatok vizsgálatába bevonhatók azok a dorongút-maradványok, melyek felmérése és így megmentése a kutatás számára Csalog Józsefnek köszönhető (Csalog J., Híd- és dorongutak Zalavár környékén. Göcseji Múzeum Évkönyve I960.). Csak mint figyelemre méltó jelenséget jegyzem itt meg, hogy a Csalog féle térképen (v. ö. jelen kötetben Szőke В., Zalavár 1. ábra) a Vársziget keleti széléhez bekötő dorongutak a Vársziget viszonylatában a 11. és 9. századi kapu helyét jelentik, a zalavári hát viszonylatában az egyik út pedig a „Mekenye—Kismekenye" határrészt, ahol 9. századi telepnyomok is vannak. A dorongutakkal kapcsolatban azonban azt is meg kell említeni, hogy a Zala-szabályozás előtt, tehát még a 19. században is dorongutak jelentették a fő közlekedési lehetőséget, és így a Csalog által felmért maradványok kora bizonytalan (sajnos a felmérés óta a cölöpmaradványokat elpusztították, de az esetleges maradványok felkutatása még segíthet a kormeghatározás problematikájában). Magának az „útvonalnak" folyamatos használata az amivel leginkább számolhatunk (a problematikára: Cs. Sós, 1973. 125.), de ami nem csekély jelentőségű a „civitas" kérdésben. Mindez viszont jelenleg nyitott kérdés és korainak tartok olyan kísérletet, mely a mosaburgi településkomplexum határozottabb megrajzolására törekszik. Így semmit sem tudunk mondani arra vonatkozólag sem, hogy a településkomplexum milyen mértékben felel meg a „nemesi udvar morva típusának — ami frank előképe miatt — morva hatás nélkül, önállóan is kialakulhatott" (v. ö. Szőke В., Zalavár 98.). A „Conversio"-ban szereplő „civitas" megjelölés konkrét értékeléséhez a régészeti adatok hiányossága ellenére néhány szempont mégis felvethető. így talán egy kiindulópontot jelenthet, hogy a „Conversio" szerzője a karoling Ostmark „anyaterületén" élt és így a fogalmakat a keleti frank birodalom egyik provinciájával, illetve annak központi helyével kapcsolatban az általános szóhasználatnak megfelelően alkalmazhatta. Akármennyire is eltér jelentésében a 9—10. századi terminológia az antiktól és egyazon településkomplexumra több terminus is előfordul az okleveles vagy más forrásanyagban, a „Castrum", „oppidum", „villa" „urbs" stb. felcserélése egy-egy esetben általában arra utal, hogy ott egy erődített hely és településekből álló komplexum alakult ki. A ,,-purc" összetételű nevek esetében érdemes még felfigyelni arra is, hogy a „civitas" terminust a 9—10. századi források általában a nem-agrár jellegű telepekre használják szemben a „villa"-val, mely utóbbi egy ,,-purc" (= Burg, tehát „Castrum", „castellum") összetételű helynévvel együtt előfordulva olyan agrár telepet jelent, melynek erődített magja volt. Bajorországi példát említve: a 8—9. században „villa"-ként nevezett Hamalunpurc (mai Hammelburg: Handbuch der historischen Stätten Deutschlands. Bayern. Stuttgart, 1961. ed. K. Bosl. 251.). Pribina székhelyének megnevezései (M. Kos által összegyűjtött adatok: i. m. 78): civitas Priwinae, Chezilonis Castrum, Mosapurc regia civitas, castrum Mosaburch, urbs Mosaburc, urbs paludarum; a „Conversio"-ban a civitas, castrum és munitio szerepelnek. Talán nem érdektelen, hogy az ismeretlen salzburgi szerző, amikor Mosaburgot megnevezi, azt a castrumra vonatkoztatja („ ... in castro Chezilionis noviter Mosapurc vocato" c. 13.) és a castrumot a templomokkal kapcsolatban említve szembeállítja a ,,civitas"-al (c. 11). Mindez természetesen nem oldhatja meg jelenleg a településkomplexum belső szerkezetének kérdéseit. De sem nyugati adatok, sem a „Conversio" adatai, sem pedig a „Bajor Geográfusra" támaszkodó értékelések nem cáfolják azt a feltételezést, hogy a terület földrajzi adottságait tekintetbe véve a „szigeti településeket" mint egy erődített központhoz (akár tagolt, akár nem tagolt) kapcsolódó, azzal összefüggésben álló komplexumként tekintsük és így a „civitas"-ként, vagy annak részeként. (A karolingkori „civitas" kérdést — beleértve szláv vonatkozásait — tárgyaló nagy irodalomból egy gyűjteményes munkát emelek csak itt ki: Studien zu den Anfängen des europäischen Städtewesens, Vorträge und Forschungen IV. 1958.) Ebből a szempontból érdemelnek jelenleg figyelmet a morva „sáncvárak" példái csakúgy, mint a németországi „mocsári", szigeteken elszórt, de erődített centrum vonzáskörébe tartozó települések (idézve: Cs. Sós, 1969. 100—101.; ua., 1973. 95.). Megjegyezhető még, hogy Zalavári viszonylatban