Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA - III.Az 1839. évi követutasítás összeállítása

Bezerédy Miklós kanonokot, Svastits Károly hahóti apátot, Csillag Lajos II. alispánt, Tuboly Mihály főjegyzőt, Koppány Ferenc főadószedőt, Molnár János tiszti főügyészt, a 6 járási főszolgabírót és a következő táblabírákat: Deák Antal, Deák Ferenc, Hertelendy Károly, Kisfaludy Sándor, Hertelendy György, Csányi László, Oszterhueber József, Horváth Ferenc (egyben esküdt), Horváth Vilmos, Skublics Károly, Skublics József, hottói Nagy Antal, Bogyay Lajos, Csesznák József, Babos József (egyben a zalaegerszegi püspöki uradalom ügyésze), Szigethy József (egyben az ollári Festetics uradalom ügyésze), Chernél Ignác (egyben a kanizsai Batthyány hercegi uradalom ügyésze), Gaál Bertalan és Nagy István (egyben balatonfüredi ref. prédikátor), összesen 49-et. A bizottságba beválasztottak közül Bezerédy kanonok, Hertelendy Károly és György, Kisfaludy Sándor, Oszterhueber József, Skublics Károly, Szigethy József, Konyáry Mihály, Chernél Ignác, Gaál Bertalan táblabírák és Nagy István prédikátor nem is volt jelen a közgyűlésen. Ügyeltek tehát arra, hogy a bizottságba mágnás is, prédikátor is kerüljön, de Putheány nem volt vagyonos báró, a megyei középbirtokosokkal gondolkozott egyformán, erre mutat 1848-as szereplése is.

30 A mágnások külön érdekeit inkább a bizottság tagjai közé választott 4 uradalmi ügyész tolmácsolhatta, bár ezek is részben középbirtokos családok tagjai voltak, tehát ha földesuruktól külön utasítást nem kaptak, nyilván a középbirtokos tábiabírákkal értettek egyet. Az egyik prelátus a hahóti apát, tulajdonképpen csak jó jövedelmű plébános, amellett családja szintén megyebeli középbirtokos, és a táblabírák környezetébe tartozik.

31 A 11 megyei főtisztviselő mondhatnánk hivatalból volt tag. Mind hosszú ideig szolgáltak (Csillag, Tuboly, Koppány még 1848-ban is ebben az állásban voltak, Kerkápoly 1848-ban I. alispánként halt meg), és szürke emberek voltak, politikailag igyekeztek állást nem foglalni. Jellemző, hogy a de. Gerandó Ágost által leírt, zalai tisztújításon, mikor majdnem verekedésre került a sor, Kerkápolyt akkor is egyhangúan választották I. alispánná.

32 A döntés tehát a 19 táblabíró kezében volt. Közülük többen 1848-ban is élénk szereplői az átalakulásnak. Oszterhueber Deák Ferenc sógora, Csányi és zalabéri Horváth Deáknak minden esetben elszánt híve, Deák Antal pedig éppen testvére volt. Igaz, inkább konzervatív hajlandóságú, de a legfontosabb kérdésben, a szólásszabadság ügyében szívesen szembehelyezkedett az udvarral, és bizonyos, hogy teljes erővel támogatta az öccsét. Séllyey Elek oly nagy tekintély volt, hogy nyilvánvalóan nem lehetett kihagyni. Állásfoglalása bizonytalan. Ifjú korában az 1820-as években lelkes híve a megyei ellenállásnak, de később nem helyeselte a gyors haladást, 1848-ban inkább visszavonult.

33 Két idősebb táblabíró, Skublics Károly és Kisfaludy Sándor egyrészt a megye művelődésügyében tanúsított érdemeiért, másrészt a régi szokás alapján került a bizottságba. A választó közgyűlésen egyikük sem volt ott, Kisfaludy az 30 Vajda 14. 1. 31 Svastits Jánosról Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Bp. 1884. I. 149. 1. 32 Degré: Szavazás 127. 1. 33 Zalai Tükör 53—54. 1.