Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA - IV.A követutasítás általános tartalma

utasítás felett határozó közgyűlésen sem, így nyilván a bizottság munkájában sem vett részt. Érdekes módon hiányzik a bizottságból Plánder Ferenc a tudós novai plébános, akit korábban szívesen beválasztottak az utasítást szövegező bizottságba, de nem rejtette véka alá azt a meggyőződését, hogy a hűtíenségi perekben az udvarral érez együtt, és bár a jobbágyok érdekeinek elszánt harcosa volt, a vallásügyi kérdésekben a szélsőséges katolikus álláspontot vallotta. Talán arra is gyanakodtak a rendek, hogy ő volt a feljelentő Csányi 1837. szeptemberi beszéde ügyében. És hiányoztak a fiatalok, Tolnay Károly, Csúzy Pál, Séllyey László, 1847—1848 fő zalai szereplői, akik talán már ekkor is inkább Kossuth és Csányi, nem pedig az óvatos Deák után indultak. A bizottság seregszemléje azt bizonyítja, hogy azt teljesen Deák irányította. Az alább ismertetendő utasítás szövege kizárja azt, hogy valamelyik szürke megyei főtisztviselő fogalmazta volna. Nem tudjuk, a bizottság hányszor ült össze, benne milyen viták folytak. Üléseikről a szokás szerint jegyzőkönyvet nem vettek fel, és május 6-án már bemutatta a közgyűlés első tárgyaként az igen részletes, 40 pontból álló, 58 folio oldal terjedelmű utasítás tervezetet. Az utasítás egységes szerkezete, gondos fogalmazása, az előzményekből való kiindulása kizárja azt, hogy magán a bizottsági ülésen fogalmazták volna. Kész szöveget terjesztettek a bizottság elé, mely azt megvitatta, csiszolt, helyenként nyilván módosított rajta, de lényegében az elébe terjesztett szöveget fogadta el. A tervezet szövegezője pedig csak Deák Ferenc lehetett. Erre mutat elsősorban nyelve, szerkezete és stílusa. Mindenben Deák ekkori írásaihoz, beszédeihez hasonlít. Főleg abban a technikában, hogy kerüli a színes fejtegetéseket, egyszerű, jogászi szövegezésre törekszik. Űgy fogalmaz, hogy az lehetőleg a nem mereven konzervatív táblabírák számára is elfogadható legyen. Újítási javaslatait, amik olykor merészek, a fennálló súlyos állapotokból, illetve a ..nemesi szabadságok" minden nemes számára tűrhetetlen megsértéséből vezeti le, azzal az indoklással, hogy hasonló jogsérelmek elkövetésének eleve elejét kell venni. A sérelmek leírását is óvatosan csiszolja. Nem habozik élesen bírálni a kúriát, de mindig a vétkes személyeket veszi célba, hogy még véletlenül se lehessen arra való célzást találni benne, mintha magában az uralkodóban keresné a jogsértések végső forrását. Fogalmazása tehát bátor és határozott, de a legélesebb szemű ügyész, vagy rendőrspicli sem találhatta benne nyomát a „lazításnak". Alkalmas arra, hogy az országgyűlésen érdemi tárgyalás alapjául szolgáljon. IV. A követutasítás általános tartalma Az 1839. május 6-i közgyűlés ünnepélyesebb volt. Maga Batthyány Imre főispán elnökölt, 127 résztvevő nevét jegyezték jegyzőkönyvbe. Eszerint mágnás a főispánon kívül nem volt jelen, csak egyetlen prelátus, 4 királyi kamarás, 4 plébános, 20 megyei főtisztviselő (alispánok, jegyzők, ügyészek, főadószedő, főszolgabírák), 43 megyei kistisztviselő, (szolgabíró és esküdt), 31 táblabíró,