Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)
VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868—1876) 1. Az a körülmény, hogy a francia—magyar érintkezések több évszázados múltjuk ellenére, már csak a nagy távolság és a két ország mélyebb érdekeinek csak alkalmilag azonos volta folytán is, soha nem váltak elég erőssé ahhoz, hogy huzamosabb időre valóságos kapcsolatokként állandósuljanak, a mindig is pragmatikus francia külpolitika számára a XIX. század közepén is természetessé tette azt, hogy Magyarország irányában többé-kevésbé közömbös álláspontot foglaljon el. Magyarország e külpolitika számára csak Ausztria szempontjából bírt jelentőséggel: Párizs viszonyát a magyarországi eseményekhez kizárólag azoknak Ausztria helyzetére gyakorolt hatása határozta meg. III. Napóleon ezért bátorítja 1859-ben a Franciaországgal harcoló Ausztria hátában egy nemzeti felkelés kirobbantását ígérő magyar emigrációt, de ugyanezért hagyja is cserben azt abban a pillanatban, amikor a békére és Franciaország itáliai érdekeltségének elismerésére kényszerített Birodalom alkalmasnak látszik arra, hogy a Német Szövetségen belül ellensúlyt képezzen a Franciaországot egyre inkább fenyegető porosz hegemónia törekvésekkel szemben. Ettől kezdve Franciaország számára azok a magyar erők és kísérletek válnak érdekessé és fontossá, amelyek a Birodalom egységét immár nem fenyegetve, a Habsburgokat a Birodalom fennmaradását és belső stabilizálódását biztosítani egyedül alkalmas, demokratizálásra látszanak szorítani. 1 2. Természetes azonban, hogy mikor a kiegyezés a Habsburg birodalom abszolutisztikus és monolitikus állami szervezetének helyére egy többé-kevésbé liberalizált és dualista rendszert állított, melyben a magyar fél súlya és jelentősége — már csak az eredmény tanúsága alapján is — a vártnál továbbra is jóval jelentősebbnek bizonyult, III. Napóleon kormánya sietett levonni ennek a helyzetnek legalább formai következtetéseit is. 1868. március 23-án konzulátust állítanak fel Pesten, mely eddig teljesen kiesett a franciák érdeklődési köréből. A Monarchia területén eddig valamilyen fokú francia konzulátus 1 A magyar francia kapcsolatok nagy irodalmából az azokat általában és egészében jól összefoglaló Sötét István Magyar—francia kapcsolatok (Bp. 1948.) c. kis kötetét, a korszak diplomáciai történetéhez Diószegi István Klasszikus diplomácia, modern hatalmi politika c. munkáját (Bp. 1967.) használtuk.
