Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - Passzív kivárás

aránt elítélte az országot önkényesen szétszabdaló, a nemzeteket egymás ellen kijátszó abszolutizmust és a politikai integritást ugyancsak megbontó, a föderalizmus tendenciáját rejtő forradalmi elgondolásokat. Deák politkai eszménye voltaképpen az alkotmányos Habsburg-monarchia volt: Magyarország önállóságának, területi integritásának, a magyarság vezető szerepének együttes fenntartását csak ennek keretén belül vélte biztosíthatónak. Alkotmányos átalakulásra és kiegyenlítésre az 1850-es években nem látott lehetőséget. Politikai tapasztalatai ugyanakkor azt is valószínűsítették benne, hogy az abszolutizmus mesterkélt, ingatag rendszere nem lesz hosszúéletű. Ha egyáltalán valamiben, úgy az idő és szerencse forgandóságában bízott. Az államférfi fő erényének a türelmet, az idő kivárását, a szerencsés pillanat felismerését tekintette. Elvvel és tapasztalattal itt az alkat is Összecsendült. Személyiségének meghatározó vonása a tempós kényelmesség, a döntések hosszas latolgatása és lehető halogatása, a kezdeményezés, a vezérkedés elhárítása volt. Természettől fogva hajlott az aggályoskodásra. Előbb látta meg és aprólékosabban mérlegelte a bekövetkezhető hátrányokat, mint a kockáztatással elérhető előnyöket. Helyzet és alkat tehát egyaránt a passzív, de nem egyezkedő kivárásra késztette az 1850-es évtizedben. Bár ebből az időszakból alig van hiteles bizonyítékunk, későbbi visszaemlékezések alapján elfogadhatjuk, hogy az önkényuralmat bojkottáló ellenzékiség morális erőforrásának és bárminemű kibontakozás törvényes alapjának az 1848. évi alkotmányt tekintette. Kerkápoly Károly emlékei szerint Deáknak már az 50-es évek derekán határozott álláspontja volt, hogy ha „a provisorium" — ahogyan az abszolutizmust nevezte — „megszűnnék és normális állapotokra akarnának áttérni, ennek kiindulópontja csak az 1848-diki törvények jogérvényének a hatalom általi elismerése lehet, ami nem zárja ki, hogy egyszer elismertetvén, e törvények a törvényhozó tényezők akaratával módosulhatnak". Ez, fűzi hozzá Kerkápoly, a politikai vezető réteg soraiban nagyon bátor állásfoglalásnak számított.

3 Hasonlóképpen emlékezik vissza a szavahihető Horváth Boldizsár is: Deák kiinduló pontja mindig 1848 volt, akkor is, amikor a 48-as törvények restitucióját nem igen lehetett remélni.

4 Nagyon valószínűnek látszik, hogy más kiindulópontra, más közjogi megalapozásra akkoriban nem gondolt. 1859 júliusában, tehát már az olaszországi háborúvesztés után, Szőgyény Lászlónak egy magánbeszélgetésben kifejtette, hogy Magyarország helyzetét az 1848. évi törvények alapján összehívandó országgyűlésen, a törvényes rend helyreállításával lehet rendezni, ami nem zárja ki a birodalomhoz fűződő viszonyoknak a változott körülményekhez igazított újraszabályozását.

5 S amikor 1859 október végén, az Akadémia Kazinczy-ünnepségén — tíz év óta először — nyilvánosan felszólalt, köszöntője mindössze egy mondatból áll: „Az én imádságom rövid, csak három szóból áll: éljen a haza!"

0 Ami imádságnak szép, de programnak kevés volt, 48-as húrokat pengetett, hazafias dallamot — szöveg nélkül. 3

Uo. 403—404. o. 4

Uo. 406. o. 5 Szőgyény, II. 140—141. o. c Kónyi, II. 407. o.