Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A Pragmatica Sanctio: — rendi egyezség
Az á kettősség, hogy Deák az abszolutizmus sötét évtizedében és a válság kezdetén, 1859-ben a 48-as törvényekhez ragaszkodott, de nem bízott visszaállításuk esélyében, —• a magyar liberálisok zömének valóságos közbülső helyzetét tükrözte: a Monarchián belüli önállóság biztosítása fejében, alkotmányos úton hajlottak az egyezkedésre, de ezt a megoldást akkor Bécs is, a nemzeti közvélemény zöme is elutasította. S minthogy a kiegyenlítés sikerében, sőt lehetőségében sem bízott, Deák érdemlegesen nem foglalkozott az átmenet programjának, közjogi indokolásának kidolgozásával. A Pragmatica Sanctio: — rendi egyezség Az 1723. évi első három törvénycikk, 7 amelyre utóbb vitték át a Habsburgház nőági örökösödését rendező 1713. évi családi szerződés „Pragmatica Sanctio" elnevezését, jellegzetesen feudális jogalkotás, jogkiterjesztő, illetve jogbiztosító diploma volt. A magyar rendek hűséggel és hódolattal megértvén az uralkodónak „a szomszéd örökös országokkal és tartományokkal minden eshetőségre és a külső erőszak ellenében is megállapítható egyességre (etiam contra vim externam cum vicinis regnis et provinciis haereditariis unione) és a belső nyugalom fenntartására irányzott valóban atyai gondját és aggódását", elfogadták a dinisztia örökösödési jogának kiterjesztését a nőágra, de — az örökös tartományoktól eltérően — csupán III. Károly, I. József és I. Lipót utódaira. A rendek a Habsburg-ház dicső érdemeit, valamint a külső erőszak és a belső zavarok elleni védelem előnyeit méltányolva, az öröklési jogon való utódlást a császári és királyi felség részéről a „Magyarországgal, meg az ehhez kapcsolt részekkel, országokkal és tartományokkal, az előrebocsátott jog és rend szerint, feloszthatatlanul s elválaszthatatlanul, kölcsönösen és együttesen örökösödésileg birtoklandó más országaiban s tartományaiban is megállapított elsőszülöttségi rendhez képest, uralkodás és kormányzás végett" átruházták. Ugyanakkor újólag kikötötték, hogy a király a rendi kiváltságokat, mentességeket és előjogokat tiszteletben tartja, Magyarországot önálló országként, saját törvényei szerint kormányozza. 8 7 Az egykorú közjogi gyakorlatban és a jogtörténeti irodalomban nem alakult ki konszenzus arra nézve, hogy pontosan mely törvénycikkek tartoznak a Pragmatica Sanctio jogi fogalomkörébe. Olykor csupán az 1. és 2. cikket, gyakrabban az első hármat foglalják bele. Deák egy helyütt azt is megengedhetőnek tartja, hogy az 1723. 1—7. cikket nevezzék Pragmatica Sanctiónak. Kónyi, II. 93. o. Ámbár a nőági örökösödést csupán az első két cikk mondja ki, az országgyűlési tárgyalások nyilvánvalóvá teszik, hogy a 3. cikk, mint ismételt, nyomatékos jogbiztosíték, szorosan az egyezséghez tartozik. A kérdés eldöntésénél perdöntő, hogy a dualizmust jogilag szentesítő 1867. 12. tc. 1. § az 1723. évi első három cikket tekinti „hivatalosan" Pragmatica Sanctiónak. Ezt az értelmezést meggyőzően bizonyítja Csekey, A Pragmatica Sanctio, 19—23. o. A magyarázat már megtalálható a dualista történészeknél is, Beksics, A dualizmus, 27—29. o. 8 A törvény szövegét 1. Magyar Törvénytár, 1657—1740. évi törvények. Budapest, 1900. Az eredeti kézírásos szöveg alapján közli Csekey, A Pragmatica Sanctio, 80—88. o.
