Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA I. Mikor Deák Ferenc az 1832—36. évi országgyűlésen — lemondott bátyja helyében — Zala vármegye egyik követeként megjelent, az országgyűlés tárgyalásainak fő kérdései azok a reformok voltak, melyek a haladás útját eltorlaszoló feudalizmusnak a gazdasági és társadalmi követelményekhez való átalakítását célozták. E reformok megvalósítása egyben azt is jelentette, hogy hídfők létesülnek a kapitalizmus felé és a reformok segítik azok többirányú kibővítését. A feudalizmus legfontosabb bástyáit, a feudális tulajdont védő, ugyanakkor a kapitalizmus létrejöttének gátját szolgáló jogintézmények: az ősiség, a fiskalitás és az úrbériség mellett nem kisebb jelentőségű az ideológiai monopóliumok felszámolása sem, melyek összefonódva a feudális kizsákmányolással, az ideológia frontján adtak messzemenő védelmet. Ez ideológiai tényezők közül döntő volt az egyház hatása és érdekeltsége a feudalizmus fenntartásában, amelynek politikai konzerválását a főpapság anyagi eszközei is biztosították. Különösen a katolikus egyház élvezett az államban valamennyi vallásfelekezet között elsőbbséget, s az egyház évszázados beépülése az állami szervezetbe olyan előnyöket biztosított a klérus számára, amelyeknek bármely irányban való megmozdítása anyagi érdekeik veszélyeztetése nélkül nem történhetett. Az egyéni szabadságjogok egyik legfontosabb megnyilatkozása a vallásszabadság, s társadalmi aspektusban: a felekezetek egyenjogúsága ellentétben állott az egyház nyolcszázados elsőbbségi monopóliumával. Épp ezért a klérus régi privilégiumait e szabadság érvényesülésével szemben körömszakadtáig védte. A klérus mögé felsorakoztak mindazok az erők, melyeknek eminens érdeke fűződött a feudalizmus konzerválásához. Mindenekelőtt az uralkodó és az udvar, többségükben a dikaszteriumok, a főurak nagy többsége, s a köznemességnek azok az erői, akik nem láttak túl saját falvaik vagy vármegyéjük határán, s megrekedtek a sártengerrel körülvett udvarházak „pök és pipafüst" által fojtogató légkörében. Hozzájuk tartozott a polgárság kisebb csoportja, amelyik félt minden haladástól. Ezzel szemben azok a nemesek, nem nemes honoráciorok vagy azok a városi polgárok, akik tájékozódtak a világ dolgai felől, bejárták Európa fejlődő kapitalista országait, vagy legalább értesültek azokról a gazdasági és társadalmi változások-