Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - I.Bevezető megjegyzések
érintő kodifikációs tevékenysége váltotta ki. Deák képviselői munkásságának voltak az előbbinél jelentősebb elemei. Felszólalásaiban, javaslataiban az alkotmányos jelentőségű államszervezeti, tulajdonjogi kérdéseket progresszív felfogásban fejtette ki, évtizedeken át meghatározó szerepe volt a napirendre tűzött törvényalkotási tárgyak elbírálásának irányára. A reformkor ellenzéki mozgalmának nemcsak jelentős politikusa, hanem legkiemelkedőbb kodifikátora volt, jogi felkészültsége, taktikai érzéke és rutinja révén emelkedett fokozatosan a liberális párt vezérkarába. Nem célunk Deák követi szereplésének teljes feldolgozása. E tanulmány kereteit meghaladja a törvényhozásban kifejtett tevékenységének akárcsak vázlatos bemutatása is. Ferenczi részletes Deák-életrajza és Kónyi gyűjtése ez alól egyébként is felment bennünket. 2 Feladatunkat szűkebb területre, az alkotmányos kérdések áttekintésére korlátozzuk. Témánk még így is rendkívül széles lenne, mert Deák mintegy negyven éves közéleti tevékenysége alatt a reformkortól a forradalomig, majd a kiegyezés előmunkálataitól a kiegyezést követő intenzív kodifikációig nagyon sok alkotmányos kérdés került napirendre. A továbbiakban indokoljuk majd, hogy e tanulmányunkban miért állítjuk a reform-kori Deákot vizsgálataink előterébe. A reformkorban olyan részletkérdések mögött húzódtak meg az alkotmányos jelentőségű problémák, amelyek első látásra egyszerű adóügyi vagy peres eljárási kérdéseknek tűnnek. 2. Röviden vázolnunk kell azt a közjogi koncepciót, amelyet a reformnemzedék a maga eszméi szerint meg akart valósítani. A nemzeti függetlenség védelmének és a társadalmi átalakulás sürgető igényeinek összefonódása történelmi cselekvésre predesztinálta, az osztály viszony ok fejletlensége viszont cselekvésében korlátozta ezt a nemzedéket. Ideológiai különbségek, a közvetlen és távolabbi célok és eszközök más-más megítélése a jellemző a liberális politikusok körében. Ismerik a polgári haladás eszméit, de a személyes meggyőződés és a társadalom tudati szintje, a nemzeti törekvések és az osztrák nagyhatalmi törekvések között tátongó szakadék alig teszi lehetővé ezen eszmék realizálását. Az abszolutizmussal szembeállított népképviseleti rendszer elvont eszmei fogalom olyan viszonyok között, amikor a megyei közgyűlés többsége licitálással megvásárolható. A személyes szabadságjogok, a polgári egyenlőség eszméje csak nagyon távoli célkitűzés lehet ott, ahol a földesúri hatalom nem korlátozódik a birtokviszonyokra, hanem maga alá gyűri az igazságszolgáltatást, a községi ügyeket, uralkodik a vármegye felett. Harc a polgári átalakulásért — gazdaságilag megalapozott, haladó polgári osztály nélkül; harc a nemzeti függetlenségért — a nemzet egysége nélkül: ez az a képlet, amelyet nem téveszthetünk szem elől, amikor a reform-országgyűlések liberális ellenzékének tevékenységét vizsgáljuk. Az osztrák abszolutizmus támasza Magyarországon a főnemesi, főpapi földbirtokos osztály, eszköze a kiépített állami bürokrácia, amely biztos gátat állít a nemzeti törekvésekkel szemben. A reformok szorgalmazóinak nézeteiben szükségképpen sajátos közjogi töltést kap minden társadalmi probléma, legyen az a nyelvhasználat, a katonai szolgálat, vagy az úrbéri terhek meg2 Ferenczi Zoltán: Deák élete I—III. Bp. 1904. Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei I—V. Bp. 1882. 1886. 1889. 1897. 1898.
