Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - V. Az Országbírói Értekezlet előzményei
törvényekkel alapjaiban megtépázott valóságos magyar jog. Ezért szinte ítélőszékenként különbözött az, amit az ítélkezők élő jognak tekintettek. A pozsonyi főtörvényszék elnöke 1861 elején már lehetetlennek mondotta a bíróságok továbbműködését arra hivatkozva, hogy miközben „ítélnek a közcsúfnak és gúnynak, közegeik... pedig a legnagyobb legyalázásnak és személyes veszélynek" vannak kitéve a lábrakapott vadnyugati „kaliforniai viszonyok" miatt. 32 E megnyilatkozás tárgyi alapjául az szolgált, hogy a megyék az 1855-ben bevezetett telekkönyveket is érvénytelennek nyilvánítva, tértek vissza a korábbi törvények alkalmazására és az osztrák törvények tényleges uralma idején keletkezett jogviszonyokat és indított pereket is a régebbi törvények szerint kívánták elbírálni. Elvi állásfoglalásaik azonban afelől, hogy a régi törvények alatt mit kell érteni és alóluk milyen vonatkozásban kell az oktrojált jogszabályok javára kivételeket elismerni, rendkívül divergens volt. Igen élesen nyilatkozott erről a jelenségről Deák is, akinek a meggyőződése szerint is a megyék súlyosan vétettek, amikor igen súlyos zavart okoztak. Deák súlyos nyilatkozata az 1861. január 17-én tartott Pest városi közgyűlésen hangzott el azzal az indítvánnyal szemben foglalva élesen állást, amely arra irányult, hogy Pest megye is kövesse a többi megyék imént említett káros állásfoglalását. Deák elismerte, hogy a város hivatott az igazságszolgáltatási feladatok átvételére, de az Optk. behozatala folytán a jogviszonyokat, amelyek uralma alatt keletkeztek, csak e törvénykönyv alapján lehet elbírálni. Be kell várni tehát amíg megtörténik — ha ideiglenes jelleggel is, de egységes elvek szerint — a törvénykezésben a nemzet alkotmányos jogainak tisztázása. E beszédében Deák már összefoglalta annak az álláspontnak a lényegét, amelyet az alig egy héttel későbbre összehívott Obért-en képviselni fog. „Minden magyar egyetért abban, hogy egyedül az 1848-iki törvények szolgálhatnak jogalapul. Ezen jogilag fennálló törvények tettleg még egész terjedelmükben nincsenek életben és az a hatalom, melynek kezében van az anyagi erő, az említett törvények némely részeinek tettleges fennállását tagadja és mi mégis — úgymond — úgy akarunk eljárni, mintha semmi akadály nem léteznék." Nagy hatással mutatott rá beszéde végén, hogy a nemzet szabadságának az abszolutizmusnál nem kevésbé súlyos veszedelme az anarchia. 33 A jogalkotás végszükséghelyzetben cselekvéseként jellemezhetjük, ami ezután következett. A Magyarország és Erdély egyesítéséről szóló 1848. évi VTI.tc. mellőzésével Erdély képviselői nélkül 1861-ben összehívott országgyűlést a magyar közfelfogás törvénytelennek, hatályos jogszabályok alkotására képtelennek tekintette. Ennek az álláspontnak széleskörű követését mutatja, hogy azt az 1861. február 10-i gyulafehérvári értekezleten annak első felszólalójaként — Eötvös József és Mikes Imre által is ösztönözve — a katholikus püspöki kar legfiatalabb tagja, Haynald Lajos erdélyi püspök fejtette ki, aki pedig mint a Szabad: 1967. 319. p., 2. j.; Mádl: 1960. 53. p. 115. j. Ferenczi: 2904. II. 257. p.
