Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - IV. A magyar kodifikáció mintaképe
merítő kódexét találjuk az embertől elválaszthatatlan jogoknak. Ez nem sokat változott az ún. Urentwurf-ban, annál inkább a végleges szövegben, ahol viszonylag a 16—39, §-oknak a megmaradása is elismerést érdemel a haladás szempontjából, ha olyan elveket is deklarál egyebek közt, amelyek igen meszsze esnek a realitástól. 25 Martini részletező szabályait arra utalva mellőzték a bizottság többségi állásfoglalásával, hogy szövegük nem rendelkezéseket, hanem csupán spekulatív tételeket tartalmaz, amelyeknek helyük lehetne egy egészen általános tartalmú törvényben, de nem egy tárgyánál fogva a magánjogra korlátozott joganyagban. Jellegzetes az Eörsi által említett uralkodói kegy korlátaira, hogy Kantot még Zeillernek sem volt szabad mindenben követnie, jóllehet kodifikátori munkájában Kantnak „Metaphysische Anfangsründe der Rechtslehre" című műve bevezetését követte az ember alapvető, veleszületett jogaira vonatkozó tételeiben. Amikor ugyanis Zeiller a külföldön megjelent könyvek utánnyomását a szerző beleegyezése nélkül megengedő osztrák törvényt egyetemi előadásainak az udvarhoz bemutatott vázlatában Kant tiltakozásával egyetértésében a természetjogba ütköző tiszta tételes jognak minősítette, a kérdést az uralkodó elé vitték, aki az előadás ilyen értelmű megtartását megtiltotta. Zeiller pedig — mit tehetett mást — kénytelen volt a kifogásolt helyet átdolgozni. 26 Amiért a két törvénykönyv a forradalomtól annyira idegenkedő, Eötvös József által vezetett centralistáknak és velük együtt feltehetőleg Deák Ferencnek is felkelthette a rokonszenvét az, hogy a harmadik rendnek azt a felemelkedését, amely a francia forradalom eredménye volt, bizonyos mértékben a porosz és az ausztriai „gyűjtemény" is szolgálta, még pedig anélkül, hogy a fennálló rend forradalmi felszámolását idézte volna elő. De vajon maradéktalanul a polgári forradalom törvénykönyvét alkotta-e meg Napóleon élete legtöbbre becsült eredménye? És ez az eredmény a két eddig említett törvénykönyvvel valóban ellentétes póluson áll-e? Bizonyára nem, bár a forradalmi jelleg hiányának egyáltalán nem kellett szükségképpen a magyar centralisták — köztük az idézett nyilatkozatot tevő Szalay — idegenkedését kiváltania. Az emberi jogok deklarációja után felébredt a forradalom embereiben a vágy, az egészen új, a természetjogot kifejező törvénykönyv után. Ennek a legfőbb követelményét az egyszerűségnek, mindenki által érthetőségnek kellett alkotnia. Erre a megértésre a magánjogot is alakító politikai vezéreszméktől áthatott formalitásokat kerülő törvénykönyv lesz képes. Ez a gondolat hatotta át Cambacérés két tervezetét, amelyek azonban nem voltak elég érettek arra, hogy valamelyikük Franciaország jogává váljék. Az elsőt a convent túl terjedelmesnek, jogászinak találta, a második (Le Codex de la nature sanctioné par la raison et garantie par la liberté) mindössze 297 cikke inkább volt nevelési kézikönyv mint jolgári törvénykönyv, de legkevésbé volt erénye a nép széles rétegei által való könnyű megérthetőség. Mégis Cambacérés má2r> Adler: 1911. 177. p. 26 Fischer—Colbrie: 1911. 229. p. V. ö. Adler: 1911. a 27. j.-ben id. h. is.
