Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - III. Az 1848-as jogalkotás magánjogi következményei

hetnének a polgári törvénykönyv hatályba lépéséig keletkező, a régi jogra alapított ítéletek. 17 Deák Ferenc tehát az 1848-as törvények megalkotása után a maga szemé­lyében, mint igazságügyminiszter állt a hatalmas feladattal, sőt törvényi pa­ranccsal szemben, ami a polgári rend eszmevilágának megfelelő teljes törvény­könyv javaslatának sürgős elkészítésében állott. Ez még akkor is heroikus fel­adat volt, ha Deák kimagasló egyéniségén kívül az 1848. IV. tv. 3. és 4. §-ára tekintettel három éves országgyűlési ciklusra is gondolunk. De van egy har­madik momentum is, amely ebben a kérdésben sem nyit utat Deákkal szem­ben a meggondolatlanság vádjának. Minisztériuma megszervezésekor törvényelőkészítő osztálya élére a kiváló képességeiről, rendkívüli jogászi műveltségéről és szinte korlátlan munkabí­rásáról ismert Szalay Lászlót állította. Hogy nem csak Deákot nem érhette meglepetésként a maga által kezde­ményezett feladat, hanem fel volt arra készülve Szalay László is, erre több adatunk is rávilágít. Szinte visszhangozva Deáknak az ősiség eltörlése jelentőségét felmérő szűkszavúságot diktáló állásfoglalását, Szalay szerint az új rend épületelemei­nek rangsorában egyre feljebb lép „a távolban már felmagasió polgári tör­vénykönyv, ezen záróköve az összes épületnek, ezen világos deus terminusa a pusztai életnek, ezen elutasíthatatlan vállalat, mihelyt az ősiség, a birtokvi­szonyok ügye elintéztetik." 18 Hogy Szalay 1848 elején már nem látja, csak a távolban felmagasió fel­adatként a polgári törvénykönyvet, azt az a szerződés bizonyítja, amelyet 1848. január 13-án Heckenast Gusztávval kötött egy négy, egyenként 40 nyomdai íves kötetre terjedő, „Magyar polgári törvény a jog philosophiai és az össze­hasonlító jogtan szempontjából" című műre 4000,— Ft tiszteletdíj mellett úgy, hogy a kézirat hat részlegét 1848. augusztus végétől 1849. december végéig terjedő időben volt köteles a szerző a kiadónak szolgáltatni, aki a kiadói jogot 10 évre szólóan szerezte meg. 19 Ez a szerződés az imént idézett nyilatkozattal egybevetve, aligha az ősi­ségen felépülő feudális magyar jog feldolgozására irányult, a kodifikáció és az ősiség kérdésében Szalayval egyaránt az ellenkező póluson álló Frank Ignác művével való polémiára, bár ez is elképyzelhető lenne a Savigny követőjével szemben a hegelianus ellenfél, Gans követőjétől. 20 Valószínű azonban, hogy Szalay a szerződés megkötésekor számot vetett azzal, hogy az 1847 őszére összehívott országgyűlés során az ősiségét el fogják törölni. Mint a kondifi­káció leglelkesebb híve, sőt a kodifikáció gondolatának előharcosa, meg volt V. ö. Deák József, Ghyczy Kálmán és Sárközy Kálmán felszólalásait az Obért.-en. Ráth: 1884. I. 14., 46.; II. 212. és 241. p. Idézi Szabó I. 1959. 275. p. V. ö. Mádl: 1960. 46. p. Az OSZK levelestárában őrzött kézirat. Dr. Nagy Lajosnak, az Állam- és Jog­tudományi Intézet osztályvezetőjének köszönöm, hogy erre a figyelmemet felhív­ta és V. Dr. Windisch Évának, a Levelestár igazgatójának, hogy szíves volt a szö­veget rendelkezésemre bocsátani. Szalay magát szerényen nem közvetlenül Hegel, hanem csak a Hegel-tanítvány: Gans, Savigny legélesebb vitapartnere követőjének vallja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom