Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
hatták. Több vitakérdés merült fel: a) Lehet-e a káptalanoknak képviselete az autonómiát szervező gyűlésen?, b) a világi tagok választásnál csak világiak, az egyházi választásnál csak egyháziak gyakorolják az ellenőrzést?, c) a király és a kegyurak képviselete miként történjék?, d) a szabályzat félreérthető kifejezéseit pontosítani kellett, e) biztosíték volt szükséges, hogy a világiak választása befolyásolás nélkül történjék. Deák Ferenc aktív részvétele az előkészületeknél a liberális jogi felfogás győzelmét jelentette, egyben megvilágította azokat a nehézségeket, amelyekkel a legjobb szándékú törekvéseknek is megbirkózniuk kellett, mikor a klérus, ha hatalmi törekvéseit érinteni látta — a dogma, vagy az egyházkormányzat nélkülözhetetlen szükséglete mögé rejtezett. A készülő szabályzat az egyházi rendnek a szervező gyűlésben levő képviseletét akként kívánta megállapítani, hogy a négy érseken, a húsz püspökön és a pannonhalmi főapáton kívül az összes- káptalanokat „a négy érseki tartomány szerint saját kebelükből választott egy-egy küldöttje" is képviseli. A világi résztvevők nagy része ellenezte a káptalani képviseletet. Egyházi részről (Tóth Bálint) viszont tagadták a gyűlés illetékességét arra, hogy „az egyházi kormányzat létező tényezőit a szervező gyűlésből kivoksolja." A nyilatkozatot követő szenvedélyes vitában az egyházi felszólaló (Palásthy Pál) a tárgytól teljesen eltérve az egyházi és világi elem jogköréről vitatkozott, mire Deák Ferenc visszaterelte a vitát a vakvágányról: „... Az eddigi vitatkozásoknak iránya — mondotta —, nagyon sajátságos helyzetbe hozta e gyűlés világi tagjait, a mint ezt legalább magamról mondhatom, a menynyiben, ha egy vagy más tárgyban véleményünket nyilvánítjuk, mindjárt azzal állnak elő más oldalról,hogy ez hatáskörünket túlhaladja, hogy nekünk erről határoznunk nem szabad, hogy ezzel az egyház szervezetét fölforgatjuk; ezt pedig, úgy hiszem sem én, sem más tagja e gyűlésnek nem akarja." Rámutatott arra is, hogy ha a katolikus egyházi szervezet tiltja a káptalanokat képviseltetés nélkül hagyni, akkor a világi katolikusok tévesen indultak a püspöki kar után, mert az is kihagyta az általa készített választási javaslatból a káptalanok képviseltetését. Ö azt hitte eddig, hogy a katolikus egyházban vannak püspökök, azaz főpapok és ezeken kívül van az a klérus, melyeket respektálni kell a jövőben összeülő szervező ülésen és pedig azokat személyes megjelenés, ezeket képviseltetés által, de eddig nem tudta, hogy az egyházban „a káptalanok úgyszólván egy középosztályt képeznek, melyet képviselet nélkül hagyni annyit tesz, mint fölforgatni az egyháznak szervezetét." Ez eddig idegen volt előtte, s csak az vigasztaló, hogy nem tudott erről az a választási tervezet sem, amit a püspöki kar készített. Egyébként az sem fog hiányozni, hogy a káptalanok tudnak felvilágosítást adni bizonyos fundációkról. Tekintve, hogy egy-egy káptalan csak a saját egyházmegyéjének fundációit ismerheti, mindenképpen máshonnan kell felvilágosítást kérni. S helytelen lenne a lelkészkedő alsópapságtól elvenni négy szavazatot. 117 Noha a többségében egyháziakból és arisztokratákból álló ülés elfogadta a képtalanok képviseltetését, mindjárt a következő nap vita merült fel a fölött, hogy a káptalani szavazatokat megszámláló bizottságban csak egyházi 117 Deák Ferenc beszédei. VI. k. 227—237. 1.
