Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

tagok legyenek-e, vagy világiak is. Deák itt a gyakorlatból kiindulva azt a véleményét nyilvánította, hogy nem szeretné, ha reciprocitásból a világiak választásánál ex officio résztvenne a plébános, vagy más egyházi férfiú. Nem ellenzi, hogy a világi választók a választás eredményét megállapító vegyes bi­zottságba egyházit is válasszanak, de semmi esetre sem hivatalból. Ez alka­lommal Deák javaslatát elfogadták. Nem sikerült azonban a kegyúri képvi­selet kiiktatása. Deák ezt is ellenezte, s azt sem kívánta, hogy a király, mint főkegyúr szintén két képviselőt küldjön. A királyt minden vallásfelekezet fe­lett törvényes főfelügyeleti jog illeti meg, s éppen ezért ne sorolják képvise­lőjét a pártok közé, melyek kisebbségben is maradhatnak. Ez utóbbi javasla­tot a gyűlés is magáévá tette, s a tervezett királyi képviselet két helyével az eddigi világi képviselet számát emelték meg. 118 Csupán önmagához volt következetes Deák Ferenc, mikor a választási szabályzatból kiiktatni javasolta, hogy csak minden 24 éves „feddhetetlen ma­gaviseletű" katolikus férfiú választhat, aki nem áll valamely bűnvádi kere­set, illetőleg fenyíték alatt, vagy nem elmebeteg." (18. §). Deák a feddhetetlen magaviseletű kifejezést nem tartotta eléggé pontosnak, Mint mondotta —, ma­ga is óhajtja, hogy a megválasztandó képviselő jelleme feddhetetlen legyen. „De a gyakorlatban annak megvizsgálása, ki feddhetetlen, sok nehézséggel jár és viszálykodásra szolgáltat alkalmat, mert lehet, hogy valaki nem fedd­hetetlen egyházi értelemben, ki mégis feddhetetlen világi értelemben, míg el­lenkezőleg az is lehet, hogy a világi hatóság előtt valaki bűnvádi kereset alá is vonatott, s egyházi értelemben feddhetetlensége ellen még sem tétethetnék kifogás." Mivel tehát ennek megállapítása bajos, javasolja a kifejezés elha­gyását, s ezt a gyűlés el is fogadta. Talán legélesebb vitát —, melyben Deák is résztvett — a 19. § első pontja váltotta ki, mely szerint: „A választók összeírását ő hercegsége, a prímás ál­tal kitűzött határidőben egy bizottság teljesíti, melynek elnöke a helybeli ka­tolikus lelkész, tagjai a katolikus kegyúr vagy képviselője, és ott, a hol vá­lasztott egyháztanács létezik, ennek két tagja, a hol az nincsen, a katolikus hitfelekezeti község által előre választandó két katolikus tag." Kőnek Sándor a budapesti jogi karon az egyházjog professzora, ezt a szakaszt tartotta a ter­vezet sarkkövének, különösen azért, mert még nagy a bizalmatlanság a klé­rus ellen, akiket a szabadelvűség esküdt ellenségeinek tekintenek. Kikelt a modern szabadelvűség „elcsapongó elfajulása" ellen, s reméli, hogy az auto­nómia olyan előnyöket hoz, melyben az egyházat megbecsülik, mint a refor­mok utáni Angliában, ahol a kánonjog elveihez még mindig szilárdan ragasz­kodnak, s a szegényügyet is az egyházközségekkel intéztetik. Ügy látszott, Kőnek beszéde Deák liberalizmusát érzékenyen érintette, mert már második alkalommal perhorreszkálta a tanácskozás szabadságának akadályozását: „Valóban nagyon nehéz e gyülekezetben tanácskozni •— mon­dotta Deák. — Ha nyíltan, szabadon kimondjuk nézetünket: vagy anathemát mondanak reánk, mert belenyúlunk az egyház belszervezetébe, s föl akarjuk azt forgatni; vagy személyes térre viszik a kérdést és azt mondják, hogy bizal­118 Deák Ferenc beszédei. VI. k. 240—241. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom