Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
MÁTHÉ GÁBOR: DEÁK FERENC EMLÉKÉNEK TÖRVÉNYBEIKTATÁSA (1876: III. tc.)
gezésbeli különbség: az előzőnél Deák érdemeit kívánták törvénybeiktatni, az utóbbi pedig József nádornak deklarálta félévszázados, eredményes politikai pályafutásáért a nemzet háláját. Főként e téma köré csoportosult az oppozíció argumentálása a javaslat ellen. A párhuzamba állított törvényhelytől való eltérés a javaslat 2. §-ban foglaltakból következik. A kormány felhatalmazást kap az országos adakozás útján felállítandó emlékművel kapcsolatos intézkedésekre. A 3. és 4. szakasz eljárási rendelkezései a fentiekből következő beszámolási kötelezettséget rögzítették. Az indokolásban a végrehajtóhatalom célkitűzései még nyilvánvalóbbá váltak. Alapvető érdek fűződött ahhoz, hogy a 67 utáni kormányzati rendszer megteremtésében elhatározó szerepet vállaló Deák érdemeit az országgyűlés törvénybe foglalja. Továbbá az országgyűlés bízza meg a kormányt, az elhunythoz méltó emlékmű felállításához szükséges teendők vitelével. Ennek finanszírozása azonban ne terhelje a költségvetést, hanem „sokkal nagyobb szerűbb" megoldásként, „a nemzet önkéntes adakozással róhassa le kegyeletét", így az országgyűlés, a kormány, a nemzet — nolens volens — együtt sorakozott fel a status quo dicsőítésére. A miniszterelnök — a történeti dátumok véletlen egybeeséseként — a Deák temetését megelőző év ugyanazon napján „akasztotta szögre" a bihari pontokat és készült az új kormányalakításra. Azt a Tisza Kálmánt erősítette meg Deák Ferenc a halálával, aki Kossuth állampolgárságának védelme ürügyén távozott 1890-ben a politikai porondról. A fúzióval, a rendszer konszolidálódását biztosító Tisza Kálmán újabb bizonyítékot kívánt adni a Deák életmű jogi normába foglalásával is. S hogy ez nem volt felesleges, arra a már idézett kitűnő tudományos színtézis is rámutatott. A Tiszával szemben korábban bizalmatlan uralkodót Andrássy győzte meg arról, hogy Tisza kormányát éppúgy kezeiben tartaná, mint a Deák-párt bármely tagjából lett miniszterelnököt. 18 A teljesség kedvéért indokolt megjegyezni, hogy a dualizmus vázolt évtizedeiben még egy alkalommal született törvény az államférfi elismeréséről. A monarchia mindkét parlamentje Andrássy Gyulának, államköltségen való emlékmű felállítását rendelte el. 19 3. A központi bizottság előadója a Deák emlékét megörökítő, „történelemmel összefonódó" javaslatot, mint indokolásra nem szorulót ajánlotta elfogadásra, a képviselőház február 16-i ülésén. 20 Tisza támogató, „bővebb indokolás nélküli" mondatával kívánt érvényt szerezni az előterjesztésnek. Mintegy helyette tett, a várható reagálásokra figyelemmel kiegészítést a kormánypárt részéről, Ürményi Miksa. Az ellenzők ebben Deák pályája minden részletének szentesítését vélhetik — hangsúlyozta. A kormány szándékait interpretálva a lényegi kérdésre mutatott rá Ürményi. „Az eltérés a felfogásban nagy alig lehet, mikor oly sokban megegyeznek a nézetek." Többek között abban is, hogy életmű legvitatottabb része: 1867, továbbfejlesztése kevesebb eredménnyel járhat, mint amennyit alkotója a közjogi kérdések „rendezésével elérni remélt". 18 Kolossá Tibor: Az 1875. évi pártfúzió, In: Magyarország története 1849—1918. i. m. 168. p. 111 Magyar Törvénytár 1889—1891. évi törvénycikkek Budapest 1897. 20 Képviselőházi Napló, 1876. 91. orsz. ülés 3—14. pp.
