Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)
tartásuk bizonyítja, hogy a nemzetiség ma már nincs kizárólag a fajhoz és a valláshoz kötve, mint régen, mert az elszásziak teljességgel franciák, és Poroszország súlyos hibát követett el, mikor megszállta" (ez az a szó, melyet nyomatékkal ismételt) „ezeket a szegény tartományokat." Megköszöntem Deák úrnak a kormányzat fejéről, és hazánkról mondott szavait és azt mondtam neki: nagyon reméljük, hogy ezen a tájon, melynek csak Franciaország szeretetére van oka és megfordítva: arra, hogy legjobb kívánságainknak legyen tárgya, mindig fogunk találkozni franciák iránti szimpátiákkal. Deák úr erre visszaesve kedvenc stílusába, anekdotákat mesélt nekem, kissé könnyedeket és elég illetleneket, azután visszatértünk Magyarországhoz. „Dicsősége hazámnak" — mondotta —, „hogy semmivel sem kívánt többet akkor, mikor a győztes poroszok Bécs kapuinál állottak." És mivel én neki tulajdonítottam ez önmérséklet dicsőségét: „igen" — válaszolta — „nagyon igyekeznem kellett visszatartani a sok heveskedőt... Szükségünk van Ausztriára és Ausztriának is szüksége van ránk. Isten segítségével folytatni fogjuk azt, hogy bölcsek is legyünk". Horvátország kapcsán az ellencsapásról beszéltem neki, melyet a Lajtának erről az oldaláról az osztrák parlamentbe történő közvetlen választások jelenthetnének. „Horvátország számára" — viszonozta Deák úr — „ugyanígy ez lenne a legjobb." De ezek furcsa emberek. Három fajtájuk van: 1. Azok, akik egy délszlávizmusról álmodoznak: ez lehetetlen dolog, miután ezek a szlávok még csak meg sem értik egymást maguk között. Egy kongresszussal próbálkozva kénytelenek voltak megegyezni, hogy németül fognak beszélni. A lengyelek megvetik a ruténeket, a morvák utálják a cseheket, stb. 2. Azok, akik egyszerűen a teljes különválást akarják a Föld minden részétől. 3. Azok — és ez a hatalmas tömeg —, akik nem gondolnak másra, csak magánérdekeikre." Ez az elég lebecsülő mód, mellyel a horvátokról beszélt, és az a nagyon világos eltökéltség, hogy az ő vonatkozásukban csak anyagi érdekeikkel számol, különben ezekben a napokban a Deák párti újságoknak volt témája. 5 Deák úr ezután tájékoztatott a termésről, melynek bontakozását itt mindenki aggodalommal kíséri. A vetések sokat szenvednek a hideg visszatértétől, amely a gabonák elfagyásával fenyeget; az utolsó esők kezdetben használhattak volna, de azután túl hidegek lettek: hóvá és jéggé változtak. 5 Itt a magyar—horvát viszony végleges formábaöntése körül ekkor folyó magyar— horvát országgyűlési bizottsági tárgyalásokról van szó. A Deák párt lapja, a Pesti Napló ezzel kapcsolatban április 26-i reggeli kiadásában (valószínűleg erre céloz B. következő megjegyzése) névtelen vezércikkben rögzítette le a magyar álláspontot: a tárgyalások során olyan kérdés, mely „Szent István koronája országainak közjogi és históriai összefüggéseit" meggyengíthetné, vita tárgya sem lehet. Ezzel szemben a magyar fél hajlandó a horvátok anyagi igényeit messzemenően kielégíteni. A választásokra vonatkozó célzás a horvátok azon törekvésére utal — amiről azonban a cikk így nem beszél —, hogy a delegációkba küldendő képviselőik közvetlenül (vagy a horvát országgűlés által) s ne a magyar országgyűlés által választassanak. Hogy mit akar jelenteni Deáknak a beszélgetés során erre utaló megjegyzése, nem világos.
