Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)
Végül elbúcsúztam Deák Ferenctől szerencsét kívánva magamnak, hogy őt, ellentétben azokkal, amit nekem híreszteltek, nemcsak kizárólag magyar dolgokról hallottam beszélni. Kérem Excellenciádat, bocsásson meg az ilyen hosszú leírásért. Kötelességemnek hittem hűségesen reprodukálni ezt az egész beszélgetést, és főleg akkor lennék biztos benne, hogy nem csalódtam, ha tudnám, hogy a Köztársasági Elnök úr Deák úr az ő irányában tanúsított élénk érdeklődésének és csodálatának jeleire azoknak jóindulatú viszonzásával válaszol, mely — tárgya egy ilyen rendkívüli ember lévén —• ebben az országban senkit sem lepne meg és senkit sem sértene. Hozzá kell tennem, hogy mostanig mindazon magyaroknál, akiknek bemutattak, a hazánk és kormányunk iránti érzelmeknek ugyanezen kifejezését találtam, és ugyanazt a csodálatot a mód felett, ahogy Franciaország nehéz kötelezettségeivel szemben helyt állt, anélkül, hogy ezek tönkretették volna." Ha a főkonzul helyesen vette is észre Deák szavaiban a Deák pártra akkor általában is jellemző, őszinte és nem is titkolt porosz-ellenességet (nyilván Thiers dicsérete is — a fizikai hanyatlását érző öreg férfinek magát életerős és aktív kortársának példájával, vigasztaló gesztusán túl — elsősorban ebbe az irányba mutatott), azt már láthatólag nem vette észre, milyen ügyesen került ki Deák bármely, ezen túlmenő, esetleg a hazai viszonyokra, vagy a magyar—francia viszonyra vonatkozó nyilatkozatot anekdotáival és a termés emlegetésével, s hogy végül is a főkonzul által szinte kiprovokált horvát tárgyú kérdésre sem mondott többet, mint amit a főkonzul a lapokban is elolvashatott. Ennyi is elég volt azonban a főkonzul számára ahhoz, hogy partnerének értékeit felismerve, ettől kezdve Deák alakja a kötelezőnél elismertebb hangsúllyal, és többször is visszatérjen immár sűrűn és rendszeresen küldött jelentéseiben. 4. 1873. június 22-i jelentésében a főkonzul hangsúlyozza, hogy „a Deák által a mérsékelt baloldalnak adott előnyök és engedmények nem kevésbé járultak hozzá a baloldal ambícióinak elhallgattatásához" — ami pedig a nagy tőzsdeválság heteiben igen súlyos, lappangó veszélyeket hárított el. Június 26-án a főkonzul részletesen ismerteti Deák híres beszédét az állam és egyház szétválasztásának szükségességéről 6 hozzátéve, hogy hanyatlásában „Deák úgy látszik abban találja meg újból fiatalságát, hogy minden dologgal foglalkozik." „Minden árnyalatú újságok: ultramontánok, és mások egyaránt telve vannak az Altér Herr, az öreg úr — ahogy őt itt változatlanul nevezték — dicséretével. 6 Deák június 30-i beszéde, amit a főkonzul láthatóan még aznap megkezdett, de nyilván másnap befejezett jelentésében ismertetett, a csalatkozhatatlanságról szóló pápai bulla több száz példányát beszerző és papjai között terjesztő Schopper György rozsnyói püspök megbüntetését követelő Lükő Géza képviselőnek interpellációjára válaszolt. Egyrészt kimutatta, hogy a megbüntetéshez semmiféle jogalap nem áll rendelkezésre, majd hangoztatta: ő egyház és állam viszonyát illetőleg az amerikai modell híve, ahol az állam nem avatkozik a magánegyesületnek kezelt egyházak dolgába. Ez persze azt is jelenti, hogy nem híve a bármely felekezetű főpapok felsőházi tagságának, híve viszont a kötelező polgári házasságnak, állami és egyházi vagyon szétválasztásának és a katolikus autonómiának. Jellemző, hogy Deák halála után az egyházpolitika a polgári házasság bevezetésén kívül valamennyi pontban éppen a Deák által elítélt útra lépett.
