Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)

tént rendelkezési állományba történt helyezése után a főkonzulátus vezetését Louis Frédéric vicomte de la Bonniniére de Beaumont vette át. Castellane-nal ellentétben kinevezésekor Beaumont már mozgalmas és a valóban hivatásos diplomatára jellemző pályafutásra tekinthetett vissza. Jogot végzett és 1855-től, szolgálatának kezdetétől fogva 17 év alatt Franciaország weimari, bécsi, római, washingtoni, londoni, rio de janeiroi, buenos airesi, müncheni és darmstadti külképviseletein ismerte meg a diplomácia szabályait és bővítette perspektíváját. Kinevezését megelőzően már 1871 januárja óta a pesti főkonzulátus ügyvivője volt. Mint főkonzul 1877-ig fog Budapesten maradni (közben 1875-ben megkapja a Becsületrendnek — melynek 1865 óta már lovagja — tiszti keresztjét), ekkor II. osztályú meghatalmazott miniszterré nevezik ki, egyelőre beosztás nélkül és még 1880-ban is rendelkezési állományban találjuk.

2 Ilyen színvonalú hivatásos diplomata kinevezése önmagában is jól mutatja a budapesti főkonzulátus jelentőségének bizonyos emelkedését. Beaumont 1873. április 14-én kapja meg a bécsi francia nagykövet kezéből megbízólevelét; még megvárja Gizella főhercegnő esküvőjét, majd Pestre utazik. Itt megteszi bemutatkozó látogatásait a miniszterelnöknél, az országbírónál és más katonai és civil főméltóságoknál. Május 1-én József főhercegnél tiszteleg, 5-én pedig Bécsbe tér vissza, ahol Ferenc József fogadja kihallgatáson kinevezése alkalmából. 3. Közben azonban — május 2-án kelt jelentésének tanúsága szerint, tehát még József főhercegnél tett tisztelgését is megelőzve — „alkalmazkodva a mondhatni törvényerejű szokáshoz, Pestre érkezvén igyekeztem látogatást tenni Deák Ferencnél, az oly joggal tisztelt hazafinál és Magyarország valódi vezetőjénél". Az idős úr, akit Beaumont e szép tavaszi napon felkeres, már régebbi ismerőse a francia diplomáciának. Mert ha az még nem lehet is meglepő, hogy Langsdorff bárónak, a bécsi francia nagykövetség titkárának és Széchenyi nagy tisztelőjének 1835-ből származó jelentése Magyarország politikai viszonyairól még nem említi a pályáját éppen ekkor kezdő fiatal országgyűlési követ nevét, — az már nem véletlen, hogy a Külügyminisztérium által 1860—62 pesti és általában magyarországi eseményeinek megfigyelésére (valószínűleg még mindig az ekkor már öreg Langsdorff közreműködésével) szervezett levelező-tudósítói hálózat jelentéseiben oly sűrűn fordul elő neve, — s így az is természetes, hogy a kiegyezésben vitt, immár a bécsi francia nagykövetség 2 A francia diplomáciai szervezet kiépítésére Magyarországon és embereire a francia Külügyi Levéltár magyar vonatkozású anyagát leíró, készülő levéltárismertetésünk bevezetésében szándékozunk kitérni. A Pester Lloyd kivonatolására (a 3. jegyzetben ismertetett levéltári rendszerben) C. P. C. Autriche vol. 30. (1873) fol. 250.