Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)
jelentéseiből is jól ismert szerepe nyomán magatartását a budapesti főkonzulnak is figyelemmel kellett kísérnie. 3 Így bukkan elő neve Castellane még ritka jelentéseiben is. A képviselőház 1869. június 3-i üléséről 4 beszámolva a főkonzul megjegyzi, hogy „Deák úr szokásos józan eszével és azzal a logikával beszélt, amely a legzavarosabb vitákat is vissza-viszi a dolgok egészséges értékeléséhez... Deák tekintélye mindig igen nagy, és beszédének egyszerűsége új erőt ad neki. Beszéde nagy benyomást keltett". Két hét múlva, június 16-i jelentésében Castellane jó érzékkel láttatja meg, hogy Andrássy nagyonis kezébe akarja venni a Szabadelvű Pártot és ezzel szemben éppen Deák az, aki türelmesebb politikát javasol: ő ugyanis az Ausztria és Magyarország közös ügyeit tárgyaló parlamenti delegációkba hajlamos lenne egy—két balközép párti, tehát Tisza Kálmán emberei közül való képviselőt is bevenni. Ezt azonban a Szabadelvű Párt pozíciókra mohó képviselői leszavazták. „Deák úr elég fáradtnak látszik" — írja ezt kommentálva a francia főkonzul —, „néhány barátját beavatta abba a szándékába, hogy visszalép a közélettől, miután a megyék reformjáról szóló törvényt (1870: XLII. tc.— V. K.) megszavazták. Csak a roppant hatás által, melyet személyisége gyakorol a mérsékelt párt (Tisza Kálmán hívei — V. K.) legjavára, melyet bizonyos módon tekintélyével egy-egy kényes kérdésben fedez is az országgal szemben, képes sikerre vezetni ezt a hatalmas művet és megszavaztatni a szükséges törvényeket." 1870—72-ben, mint láttuk, a Budapestről érkező jelentések száma igen megcsappant. A három évben összesen is csak 34 jelentés érkezett Párizsba, melyekben 1872-től kezdve (ebben az évben 15 jelentés kelt, melyből 14-et Ville de Quincy küld) már ismét megjelenik a magyar belpolitika, olykor igen jól és világosan értékelve. Megjelenik a Deák párt is: főleg az 1872. évi választások erőszakos manipulációi, majd Lónyay megbuktatása kapcsán. De a vezér alakja csak most, 1873 tavaszára a magyar politikai viszonyokat immár rendszeresen figyelemmel kísérő és róluk rendszeresen és sűrűen tudósító Beaumont jelentéseiben tűnik fel ismét, méghozzá mint említettük rögtön az új főkonzul itt tartózkodásának kezdetén. A kép melyet Deáknál tett látogatásáról szóló jelentése ad, igen jól, árnyaltan és amellett az érdektelen ember objektivitásával ábrázolja az öreg politikust. 3 A közölt dokumentumok és idézetek kivétel nélkül a budapesti francia konzulátus, ill. főkonzulátus a párizsi Külügyi Levéltárban Correspondance politique des Consuls (C. P. C.) Autriche c. állagának 28(1867—1869), 29(1870—1872), 30—33(1873— 1876) sz. köteteiben található, időrendben elhelyezett jelentéseiből (ill. olykor az azokra adott válaszok fogalmazataiból is) álló sorozatából származnak: ezért a továbbiakban — amennyiben hivatkozásnál vagy idézésnél a szövegben keletre (ami egyszersmind jelzetnek is tekinthető) utalunk — külön jelzetet esetenként nem közlünk. 4 A képviselőházban ekkor az azt megnyitó királyi trónbeszédre adandó válaszról volt szó. Deák a június 1-i ülésen nagy beszédben védte meg a kormánypárt felirati javaslatát szemben a három ellenzéki, a kiegyezést elutasító felirati javaslattal; a 4-i ülésben pedig a nemzetiségi képviselőknek az 1868. évi XLIV. tc. helyett új nemzetiségi törvény meghozatalát tartalmazó felirati javaslatát utasította vissza — jellemző módon azonban nem a sérelmek tagadásával, hanem formális jogi érvelés alapján. Castellane valószínűleg a június 1-i beszédre céloz.
