Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

KOMJÁTHY MIKLÓS: FERENC JÖZSEF A „PERFID” DEÁK FERENCRŐL

valója csupán királyával, nem pedig az uralma alatt élő birodalom másik felével, ill. annak képviselőivel van.

9 Az Abendpost cikke után, mint láttuk, 1866 februárjában a császár bizalma megrendült Belcrediben, de megromlott — úgy látszott — helyrehozhatatlanul Ferenc József viszonya Deák Ferenchez is. Erről a bizalmi válságról is az uralkodónak éppen az ausztriai válsággal kapcsolatban Belcredihez intézett leveleiből értesülünk. (Persze nem véletlenül, hisz az államminiszter lemondását a magyar kérdésben nyilvánított álláspontjának császári helytelenítése váltotta ki.) Ferenc József leplezetlen ellenszenvvel ír e levelekben a Deákot övező nimbuszról. Szerencsének, sőt komoly nyereségnek tartja, hogy a felsőházban meg fogják támadni Deák felirati javaslatát.

10 Azt meg éppen örvendetesnek véli, hogy az alsóházban is szabadulni kívánnak Deák nimbuszának igájából. Esterházy és Mailáth február 10-én, tehát egy nappal az alább közölt első levél kelte előtt felkereste Deákot a tárgyalások további menetének tisztázása végett. A magyar államférfi, ahogy a két miniszter beszámolt az uralkodónak, nagyon ingerült volt s részben perfid, álnok is. Az urakkal szemben elfoglalt álláspontjából arra következtetett Ferenc József, hogy nincs mit kezdeni Deákkal, legfeljebb arra lehet használni, hogy a tárgyalások fonala meg ne szakadjon az országgyűléssel. Ezt kétszer is hangsúlyozta leveleiben, mintegy nyomatékosítani kívánván meggyőződése megmásíthatatlanságát. 1866 februárjában tehát úgy látta a császár, hogy a magyarok közül sok mással tető alá tudja hozni birodalmának új szerkezetét, csupán Deákkal nem.

11 Mi volt az alapja ennek a politikailag teljesen elutasító, emberileg mélyen lesújtó véleménynek? Az nyilvánvaló, hogy Ferenc József elsősorban Esterházy és Mailáth beszámolója nyomán ítélt így Deákról. De nemcsak információjuk pillanatnyi benyomása alatt. Gorove töredékes feljegyzése szerint Deák Ferenc is negatívan nyilatkozott találkozásáról a miniszterekkel: „Nem volt benne köszönet".

12 A két konzervatív politikus arra akarta rávenni Deákot, vállalkozzék a felirati vita irányítására. Deák ezt megtagadta. Egy kérés megtagadása, ill. nem teljesítése még nem perfidia. Gorovénak panaszkodott Deák, hogy azzal vádolják: eltért eredeti programjától.

13 A húsvéti cikk visszatérő motívuma, hogy az osztrák politikusoknak a magyar alkotmány ellen intézett támadásait az igazságos uralkodók mélyebb belátása és lelkiismeretessége hiúsította meg. A cikk talán túlontúl is hangsú9 Somogyi Éva (i. m. 900. 1.) a magyar politikus álláspontjának éppen taktikai jellegét emeli ki. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy Deáknak szinte minden megnyilatkozásában, leghangsúlyozottabban talán a húsvéti cikkben kifejezésre jut ez az, államjogi felfogásában mélyen gyökerező, meggyőződése. 10 Csengery Antal (Hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzétette Csengery Lóránt. — Magyarország Üjabbkori Történetének Forrásai. Budapest, 1928. 38. 1.) írja naplójában 1866. február 13-án: „Több nap óta beszélik, hogy a főrendek, a felsőház tagjai, elválva a nemzet testétől, külön készítenek válaszfeliratot." 11 Kónyi III. köt. 563. 1. idézi Gorove István február 12-i naplóját: „A helyzet, amelyet Deák készít, reám nézve oly nyomasztó, mondotta Andrássy, hogy ha sokáig így tart, kénytelen leszek magamnak más utat keresni... Még keserűbben szólottak Eötvös és Lónyay." »2 Kónyi III. köt. 562. 1. 13 Uo. 563. 1.