Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

KOMJÁTHY MIKLÓS: FERENC JÖZSEF A „PERFID” DEÁK FERENCRŐL

lyozza a nemzet feltétlen bizalmát királyában.

14 Az 1866 január végén kezdődött, válaszfelirati megbeszéléseken a szélső konzervatív álláspontot képviselő Apponyi György gróf azt szorgalmazta, hogy a felirat mondja ki, mintegy méltányos választ adva a trónbeszédnek arra a részére, amely a birodalom fennmaradásáért a királyt terhelő felelősségről szólt, az országgyűlés hasonló jellegű felelősségét s áldozatkészségét az alkotmány felfüggesztéséből — a trónbeszéd szerint — rá is háruló feladatok megoldásában.

15 Deák ezt a kívánságot egyre fokozódó ingerültséggel utasította vissza. A tiszta meggyőződés szenvedélyével jelentette ki: minderről jobb nem beszélni. „Kit illet azért a felelősség, hogy alkotmányunk felfüggesztetett, hogy beolvasztás szándékoltatott, hogy végre is az egész senkinek sem kellett? ... azért is mi vállaljunk talán felelősséget, ami ellenünk, mások által történt? Ami az ádozatkészséget illeti, az pénz és vér igen, de jog nem lehet." A vita végképp elméregesedett, olyannyira, hogy Apponyi egy megjegyzésére Deák nyersen csak azt felelte: „Nem fenyegettem a grófot."

16 Az objektív nehézségeket, a körülményekben rejlő akadályokat az ember nehezen veszi tudomásul. Egyszerűbb szubjektív okokban, személyekben, jellembeli tulajdonságokban keresni sikertelenségünk, elképzeléseink, terveink megvalósíthatatlanságának okait. Így kereste Ferenc József is az 1866 elején folyó tárgyalások akadozásának okát Deák Ferenc rossz emberi tulajdonságaiban, álnokságában, perfidiájában. A személyi kifogásokat, persze objektíválni szokták. Objektiválta magában, minden bizonnyal, Ferenc József is. A maga mércéjével mérve talán nem is rosszhiszeműen tartotta a húsvéti cikk,

17 kivált 14 Gorove fentebb idézett, 1866. február 10-i napló jegyzete szerint (uo.) Deák akkor azt mondta: „Én elfogadtam a birodalom egységét azon pontig, ameddig azt a pragmatica sanctio kötelességünkké teszi." A húsvéti cikk másképp fogalmazott: „... arra kell törekedni, hogy mind a birodalom biztossága teljesen eléressék, mind a magyar alkotmány alaptörvényei a lehetőségig fenntartassanak..." (uo. 406. 1. Kiemelés tőlem. K. M.) A cikk félreérthetetlenül a birodalom biztonságát tartja elsődleges célnak, „melyet nem kívánunk semmi más tekintetnek alárendelni". Ugyanakkor azt, „amit a birodalom szilárd fennállásának biztosítása múlhatatlanul megkíván", Magyarország jogaiból, törvényeiből elvehetőnek véli. (uo.) 15 Uo. 539. 1. 16 Uo. 542. 1. Beksics írja a Szilágyi Sándor szerkesztette milléniumi magyar történelemben (X. köt. 652. 1.), hogy Deák a konzervatívek visszaszorításában különös örömét találta, s a konzervatív arisztokratákkal ridegen, gőgösen, nem egyszer sértő lenézéssel bánt. — Deák különben nemcsak konzervatív tárgyaló feleivel folytatott vitái során vesztette el nyugalmát. Nem egyszer ingerelték fel őt a vele egy táborban levők magatartását, politikáját bíráló, megjegyzései is. Talán van valami igazság a reá, különben, leplezetlenül féltékeny Eötvös észrevételében:,^ hízelgő csoport, mely őt környezi, tagadhatatlanul rossz hatást tett még észbeli tehetségeire is." Deák viszonyáról Eötvöshöz Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése. Századok, 99. (1965.) évf. 1009— 1129. 1. 17 A húsvéti cikk előzményeiről, ill. Deák feltételeiről Augusz Antal báró révén pontos értesülésekkel bírt Ferenc József. Augusz jelentette, hogy Deák az uralkodó nyilatkozatát, amely szerint a magyar államférfi által vázolt alapokon kedvező eredmények várhatók, „mit dem Ausdruck einer loyalen Ergebenheit, Pietát und höchstens Vertrauens" fogadta. (Redlich, Josef: Das österreichische Staatsund Reichsproblem. Leipzig, 1926. II. köt. 390. 1.)