Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - Adalék a magyar közjoghoz
elismerésére vonatkozó érvelését. „Mióta a pragmatica sanctio — írja Eötvös —, • mely az ausztriai birodalom oszthatatlanságát, az uralkodó azonosságát, a kölcsönös védelem kötelezettségét állapítá, Magyarországban is alaptörvényül el lett fogadva: bizonyos érdekek és ügyek közössége nem tagadható. Minthogy ezen ügyek közös vezetése, mely régebben azért volt lehetséges, mert az alkotmányos magyar király a többi tartományokban korlátlan monarcha volt, e módon jelenleg már nem létesíthető, mert a február 26-iki alkotmány Ausztria népeinek azok ügyekre is befolyást engedett, melyek Magyarországgal közösek, úgy, hogy formáról kell gondoskodni, mely szerint a közös elintézés lehetséges leszen." 53 E tökéletesen helyes tételekből azonban nem az következik, hogy a februári alkotmány Magyarországra nézve is kötelező érvényű, és hozzá igazítva kellene módosítani a magyar alkotmányt, hanem azt helyreállítva, annak törvényes rendelkezései alapján kell keresni a módosítás formáit. Minden esetre Deák körének felfogásváltozását sejteti, hogy az addig tagadott, közjogi érvekkel alaposan cáfolt tételeket Eötvös most tökéletesen helyesnek minősíti. Eötvös azonban a lefolyt évtizedben többször módosította a birodalom és Magyarország viszonyának rendezését illető koncepcióját. Ő a liberálisok körében inkább teoretikus, mint vezéri tekintélynek számított. A döntő szót e fundamentális kérdésben csak Deák mondhatta ki. Deák alkatában rejlett, hogy döntő szót csak akkor mondott ki, akkor is lassan, óvatosan, amikor a döntés — legalábbis az elmékben és a kedélyekben — már megtörtént. Jól érzékelte ugyan, hogy a provizórium alatt a vezető réteg liberális köreiben érlelődik a kiegyezési készség, de még nem érezte elérkezettnek az időt a döntő szó kimondására, csupán a tétlen kivárásból való kimozdulás jelzésére. Az 1861. évi országgyűlés feloszlatása utáni első nyilvános fellépésében, az Adalék a magyar közjoghoz c. munkájában, még semmit sem mondott ki, csak egyes fogalmazásokon, csak a hangsúlyokon változtatott. E munkát 1862 végén — az alkotmányosság körül keringő bécsi politika egy egyezkedésközeli periódusában — kezdte írni, Csengery Antal segítségével, hogy megcáfolja Wenzel Lustkandl, osztrák jogász, centralista felfogású közjogi munkájának tételeit az örökös tartományok és Magyarország közti szoros reálunióról. Az akkor befejezetlenül félretett elabrátumot két év múlva vette elő, néhány hét alatt átdolgozta és december közepén közlésre átadta a Budapesti Szemlének? 1 53 Vélemény a Reichsrat képviselőháza felirati javaslatának Magyarországot illető pontjára. Pesti Napló, 1864. november 30. Eötvös szerzőségét bizonyítja a Lónyay Menyhért naplójegyzetei 1863. szeptember — 1865. január végéig c. kézirat. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár. Ms 5306/4, november 27-i és december 4-i feljegyzés. 54 A közjogi vitairat előmunkálatairól beszámol Csengery Antal 1862. december 31én bátyjának írt levelében. Az 1863 február 9-i levelében említi, hogy minden nap erősen dolgoznak a művön. Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Bev. tan. Br. Wlassics Gyula, közzétette Dr. Csengery Lóránt. Budapest, 1928. 489. o. — A munka keletkezésére ad információkat Ferenczi, II. 414—416. o., továbbá Lónyay 1864. december 20-i naplófeljegyzése. MTA Könyvtára, Kézirattár. Ms 5306/4.
