Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A Pragmatica Sanctio az 1861. évi feliratokban
E tekintetben Deák az 1848-as törvényhozást követi, amely ugyancsak elismerte a perszonáluniót, az ebből származó közös viszonyokat, és ezekre nézve saját törvényes kormánya által akart érintkezni az örökös tartományok törvényes kormányával. Deák közjogi erudiciójának teljes apparátusával védelmezi a 48-as kormányt, amelynek nemcsak törvényességét és jogérvényét bizonyítja, hanem összbirodalmi használhatóságát is. Lehetséges a két külön ország között ténylegesen íenálló viszonyokat a perszonálunió alapján rendezni, ennek azonban az az előfeltétele, hogy a Pragmatica Sactióval megalapozott jogfolytonosságot és utolsó törvényes aktusát, az 1848. évi alkotmányt teljes egészében elismerjék, az ország területi és politikai integritását maradéktalanul helyreállítsák. Szorosan közjogi szempontból nézve, az 1861. évi álláspont megfelel az 1848. áprilisi törvények szellemének, a Pragmatica Santcio perszonálunióként való értelmezésének. Az értelmezés egyes hangsúlyait, a közjogi viszony rendezésének tendenciáját tekintve azonban nem jelentéktelen különbségek is mutatkoznak a két plaform között. Először, a feliratok kifejezésre juttatták az országgyűlés hajlandóságát arra, hogy a birodalom felhalmozott adósságterhének egy részét „a törvényszabta szigorú kötelezettség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetekből" átvállalja. Másodszor, arra is késznek mutatkozott az országgyűlés, hogy ha a két kormány tárgyalása nem járna eredménnyel, a közös viszonyok rendezésében" az örökös tartományok alkotmányos népével, mint önálló szabad ország, függetlenségünk megóvása mellett, esetenként szabadon és nyílt őszinteséggel" érintkezzék. Harmadszor, kilátásba helyezte, hogy az 1848. évi törvények visszaállítása után sorra kerülhet egyes rendelkezések célszerűbb átalakítása. 46 A Pragmatica Sanctio felértékelése — és ezzel a dinasztia-hűség és a tárgyalási készség közjogi igazolása — az országgyűlésen vitát váltott ki. A radikális Révész Imre kifogásolta, hogy Deák a Pragmatica Sanctiot „országunk alapjogai legfőbb, sőt majdnem egyedüli, s a többi törvényeknél magasabb értékű biztosítékának" állítja be, pedig az nem több mint egyik sarkalatos törvényünk, amelyet a következők, így az 1790. 10. tc. és főként az 1848. évi törvények magyaráztak és későbbi sarkalatos törvények módosíthatnak, vagy el is törölhetnek. 47 Deák válaszában valamelyest visszakozott, nem kívánta 1723-at 1790, vagy 1848 fölé helyezni, de kitartott amellett, hogy a Pragmatica Sanctio „kölcsönös egyezkedés folytán kötött alapszerződés". Belőle, úgymond, egyrészt az örökös tartományokhoz fűző tiszta perszonálunió tényét, másrészt az alkotmányosság és trónöröklés közti viszonosság elvének történeti kontinuitását kívánta levezetni. Ezért védte meg a Révész által bírált 48-as törvényhozást, amely ugyanilyen értelemben hivatkozott a Pragmatica Sanctióra. 48 46 Uo. 243., 253. o. 47 Révész Imre: Révész Imre élete. 1826—1881. Debrecen, 1926. 107. o. Idézi és Révész álláspontját méltatóan kommentálja Szabad, 500—502. o. «Kónyi, III. 81—82., 95—101. o.
