Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - Adalék a magyar közjoghoz
1848 elvben tényleg elismerte a Pragmatica Sanctióból eredeztetett viszonosságot, de a gyakorlatban az önállóság intézményes biztosítékait teremtette meg. Deák viszont 1861-ben az 1848. évi alkotmány integer helyreállításához ragaszkodva is, a módosítás és az egyezkedés előfeltételeit kereste. Űgy látta, hogy az adott körülmények közöt összhangba kell hozni a birodalom fennmaradásának és Magyarország alkotmányos önállóságának követelményeit. Az „úgy látta" helyett azt is mondhatjuk: belátta. Mert Deák eltérése a perszonálunió 1848-as megvalósításának tendenciájától elsődlegesen nem kishitűségből és alkuvágyból, hanem az erőviszonyok mérlegeléséből, az esélyekben megszegényedett szituáció megértéséből következett. Abból a megfontolásból, hogy a magyar földbirtokos osztály és a hozzá idomuló polgári középrétegek számára a forradalom utáni közép-európai erőtérben a Monarchián belüli liberálisalkotmányos dualizmus az optimális megoldás. A szituáció ilyen felfogása miatt választotta Deák a Pragmatica Sanctiot kiformálódó programja közjogi alapjául és az elhatározó politikai döntések viszonyítási bázisául. Erre azonban akkor a Monarchiában való elhelyezkedés 1848-as rendezési és értelmezési alapelve épült: Magyarország alkotmányos önállóságát és törvényes függetlenségét „semmi tekinteteknek, semmi érdekeknek föl nem áldozhatjuk, s ragaszkodunk ahhoz, mint nemzeti létünk alapfeltételéhez". 49 A birodalmi és a nemzeti érdek szintetizálásában tehát a nemzeti maradt a döntő, és különösen konfliktushelyzetben — az 1861. évi februári és az 1848. évi alkotmány nyílt ütközése esetén — a nemzeti érdek volt a legfőbb törvény. Deák körét — az egész vezető réteget — ekkor még erősen kötötte a 48-as közhangulat és hagyomány, tudatukban még nem azonosult teljesen a saját osztály szempontjukból értelmezett nemzeti érdek az összbirodalmi érdekkel — és nem rendelődött neki alá, aminthogy az 1860-as évek elején, az abszolutizmus válságának kibontakozásakor a magyar nemzeti kérdés megoldásának is még több lehetőségével számoltak. Adalék a magyar közjoghoz A feliratokban kifejtett gondolatok, így a perszonálunió közjogi bizonyítása Deák és közvetlen elvbarátai — Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Lónyay Menyhért, Trefort Ágoston, Szálai László — kollektív műve. Csupán az elmemozdító ötlet: egy közös alaphoz, a Pragmatica Sanctióhoz való visszanyúlás származott, mint láttuk, az ókonzervatívoktól. A következő években a gondolat tovább „csiszolódott". A birodalom létérdekei, mint közös érdekek, mind nagyobb hangsúlyt kaptak, s a birodalom egészéhez fűződő kapcsolat közjogi értelmezése is módosult. A vita a közös birodalmi érdekek létezéséről azok körének, mértékének, kezelési módjának meghatározására tolódott. Ez a „művelet" is kollektív közremunkálkodás eredménye volt, de ekkor jeles részt vettek benne a deáki állásponthoz közeledő konzervatívok is. 49 Uo. 44. o.
