Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A Pragmatica Sanctio az 1861. évi feliratokban
megtagadni nem is akart." 42 Ez az érvelés nem meddő jogászi szőrszálhasogatás, nem ügyes taktikai húzás, vagy fenyegetés: e szentencia summájában is alkat, meggyőződés és megfontolás csendül össze. Deák az alkotmányosságban és jogfolytonosságban látja a szilárd államrend biztosítékát, az ellentétes érdekek kiegyenlítésének jogi alapját. Ha az alkotmányból kitöröljük a kölcsönös kötelezettségek jogfolytonosságát, mondja, akkor „minden állam biztossága az események játéka leend. Ezen folytonosság az alapja mind a nép szabadságának, mind a fejedelem trónjának, s örökösödési jogának. Ezen folytonosságnak tagadása megsemmisíti azon közvetítő erőt, mely nélkül az érdekek összeütközésénél minden kérdés csak az önkény hatalmával, vagy a fegyver élével volna megoldható, s mely nélkül a népeknek és fejedelemnek nem volna egyéb választásuk, mint absolut uralkodás, vagy forradalom." 43 Ha már most az uralkodó személyének közössége és az elválhatatlan együttes birtoklás elvének elismerése révén az örökös tartományokkal tartós kapcsolat áll fenn, akkor szükségképpen tisztázandó e viszony közjogi jellege. Deák itt előbb finom jogi distinkcióval elválasztja a birtoklás fogalmát a kormányzásétól. Amíg ugyanis a Pragmatica Sanctio a feloszthatatlanság és elválaszthatatlanság elvét a birtoklásra nézve megállapította, ezt „az országiásnak és kormányzásnak se formájára se lényegére ki nem terjesztette", sőt éppenséggel a saját törvényei szerinti önálló kormányzás feltételét szabta meg. Ebből pedig értelemszerűen következik Magyarország állami önállósága. A Pragmatica Sanctioban és a belőle folyó további törvényekben világosan ki van fejezve „a közöttünk és az örökös tartományok között létező azon törvényes kapocs, mi az uralkodóház ugyanazonosságában áll. vagyis a personalunió; ennél szorosabb kapcsolatnak, a valóságos real-uniónak nyoma törvényeinkben nincs", ilyen „közöttünk és közöttük nem is létezett, s azt létrehozni Magyarországnak szándékában soha nem volt". Deák itt, másfél század múltán aknázza ki azt a hasznot, hogy annak idején az örökös tartományok rendéi és az uralkodó nem voltak hajlandók Magyarország védelmének anyagi terheit szerződésileg vállalni és az uniót törvényesen szabályozni. így 1861-ben formailag korrektül állapítja meg: Magyarország az uralkodóházzal szerződött, nem az örökös tartományokkal, mégpedig az örökösödésről és nem a szorosabb közjogi kapcsolatról. „Ezen szerződést kész leend Magyarország mindenkor megtartani; de azt megváltoztatni és helyébe szorosabbat állítani, magát az örökös tartományok érdekeinek lekötni, s ez által alkotmányos önállóságáról lemondani, szándéka bizonyosan nincs és nem is lehet." 44 A feliratok ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy ezt a kapcsolatot Magyarország sem felbontani, sem a belőle folyó kötelezettségeket megtagadni nem akarja. „Nem akarjuk mi veszélyeztetni a birodalom fennállását, nem akarjuk a sanctio pragmatica szerint jogosan fennálló kapcsolatot felbontani. Hiszen a personal-unió is kapcsolat, melyből közös viszonyok származnak .. ," 45 42 Uo. 241. o. 43 Uo. 256. o. 44 Az idézetek sorrendjében: uo. 38., 226., 40. 43. o. 45 Uo. 243. o.